Vissza az előző oldalra

Vissza a kezdőoldalra

Előre a következő lapra

Viccek

Csalóka

Megy a szegény ember az új Suzuki autójával.

Megállítja a rendőr, s megkérdezi tőle:

– Loptad ezt a kocsit?

– Nem. A mi autónk.

Bee

Sári néni megy a Trabantjával, megállítja a rendőr, s megkérdezi:

– Loptad ezt a bárányt?

– Nem. Az úton egyszer csak megjelent, és én megkérdeztem: Beszállsz? Azt mondta, hogy Bee.

Kolev Zsófia gyűjtése

 Sipos Dorina 4.c a rajzóráról

Kedvenc tantárgyam a rajz. Azért kedvelem jobban a többi tantárgynál, mert sok érdekes dolgot csinálunk. Például készítettünk már ujjbábot is pelenkaöltéssel., cicát, sünit, kacsát, macit nyulat, békát. Sőt hadd említsem még meg a rajzolást és a színkeverést, festést is. E technikákat is nagyon szeretem.

Turai Titti 7.b  osztályos tanulónk hosszú ideje írja A titkok könyve című regényét. Megtisztelt bennünket is azzal, hogy megmutatja. A Visszhang lehetőségei szerint részletekben mutatja be a regényt.

Első fejezet

A TÖRTÉNET ELKEZDŐDIK

1.

Az utolsó nap

Frank Norton az ágya szélén ült. Körülbelül reggeli hat óra felé járt az idő. A fiú álmatagon meredt a szekrénye ajtajának belső oldalán lévő ember nagyságú tükörre, azazhogy a tükörképére, aki ugyanazzal az arckifejezéssel bámulta őt.

Pedig Franken nem volt semmi bámulnivaló. Haja sötétszőke volt, arca eléggé csontos; alkata sovány, talán csak a szeme volt érdekes; arcához képest viszonylag nagy és élénk zöld. És nem meglepő, hogy tükörképe szintúgy olyan volt, mint ő.

Miközben hasonmása kitartó figyelemmel nézte, a fiúnak egész máshol jártak a gondolatai. Barátai jutottak eszébe, akik nagyon hiányoztak neki. Már régóta nem találkozott velük, nyár eleje óta színüket sem látta. Ugyanis elkezdődött a nyári szünet, már lassan majdnem véget is ért. Frank azonban még mindig pontosan emlékezett az utolsó napra.

Négy barátja volt az osztályból: ebből három lány, Petra Taylor, Dora Redder és Shannon Larren; valamint egy fiú, Alann Reynold.

Petra Taylorral és Dora Redderrel első osztálytól kezdve tartott a barátságuk, akik sülvefőve együtt voltak, mindig mindent együtt csináltak. Petra barna, hosszú jajú és zöld szemű lány, aki kövérnek gondolja magát (noha nem is egy csontkollekció, valójában nem is az) és sok mindent romantikusnak talált az életben, még olyan dolgokat is, amit mások abszolút nem. Egyszerűen imádott hegedülni, és eltökélte, hogy világhírű hegedűművész lesz. Virgonc volt és folyton nevetett, áradt belőle a jókedv, s ha valaki ránézett kedves, kerek arcára, nem sokáig bírta nevetés nélkül. Míg Dora szelíd és csendes. Mármint, ha barátnője nem volt 50 m-es körzetben. Mert akkor aztán mindent lehetet rá mondani, csak ezt nem. Szóval az általában szelíd és csendes lánynak haja sötétebb, de rövidebb, mint barátjának; a szeme pedig nagyon világos kék, szinte szürkésfehér.

Ne tudom, más iskolában mi a szokás, de náluk természetes volt, hogy fiúk lányokkal, lányok fiúkkal barátkoznak. Amúgy pedig Frank nem szívesen barátkozott fiúkkal, mert verekedősnek és elmaradottnak tartotta őket, olyanoknak, akiknek mindig csak a lányokon és az autókon jár az esze; azonkívül míg a többi nagy focidrukker volt , Frank inkább a kosárlabdát kedvelte.

Alann Reynold ritka kivételt képezett, egyáltalán nem hasonlított a többi osztálybeli fiúra. Mondjuk, senki egyébre sem, akit Frank valaha is látott. Barátja jóval magasabb volt, mint az koránál átlagos; tizenkét éves létére meghaladta a százhetven centimétert. Alkata és arca egyaránt nagyon sovány, bőre fehér, szeme kicsi és fekete; haja ugyanilyen színű fényes, s mintha minden szálát külön egyenesítették volna ki és vágták volna ugyanolyan hosszúra; ez amolyan apródfrizura volt, fül alá érő, befelé hajló véggel. Ruhái olyanok voltak, mintha bátyjának ruháit hordaná, azaz mégsem egészen: pontosan jók voltak neki, csak a pólók ujja kézfejéig, a nadrágok szára földig lógott. Valójában tovább is lógott volna, ha a Föld nem állítana gátat ő és a Világegyetem közé. Pulóverein pedig szinte mindig volt kapucni. Amúgy ő maga egy csendes, visszahúzódó fiú volt, komolyabb és felnőttesebb, mint a korabeli fiúk, s arcáról csak úgy áradt a nyugalom; de aha egyszer kinyitotta a száját, mindig okos vagy vicces dolgokat mondott. Aki még nem látta Alann  Reynoldot, annak nem is tudnék pontos leírást adni róla; volt valamilyen kisugárzása, akárcsak a mágnesnek, az a bizonyos különleges környezete, ami nem vonz mindent, van akit éppenséggel taszít, de aki egyszer megbarátkozik vele, az nem akar elszakadni tőle. Valamilyen rejtélyes okból két n-nel írta a keresztnevét, de Frank sosem kérdezte tőle, hogy miért. Alt más rejtélyek is övezték, nem csak ez. De erről majd később.                                                                           FOLYTATJUK…