Vissza az előző oldalra

Vissza a kezdőoldalra

Előre a következő lapra

A zsömleszínű kiskutyus

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy játékgyár, ahol mindenféle játékot gyártottak. Ólomkatonát, babát, labdát, plüssjátékokat.

   Egyszer az egyik plüssjáték-készítő kitalált egy fantasztikus dolgot. Fogott egy selymes anyagot, ollót, s kiszabott belőle két fület, négy lábat, egy testet és egy farkat. Ezután fogta, kitömte és összevarrta. Lett belőle egy zsömleszínű kiskutyus. Ám az a kiskutyus senkinek sem tetszett.

   Ekkor a játékkészítő csinált még vörös, fekete, barna színű kutyusokat is. Ők már jobban tetszettek mindenkinek.

   Egy nap a kiskutyusokat egy boltba vitték. A zsömleszínű kiskutyust is kipakolták a polcra.

   Szegény kutyuska csak várt, várt napokon, éjszakákon keresztül, míg az egyik nap belépett az áruház kapuján kézen fogva egy kisfiú és egy kislány. Járkáltak a polcok között, mikor az egyik polcon a kislány megpillantotta a zsömleszínű kiskutyust. A kisfiú is választott egyet, egy vörös színűt.

   Mikor kiléptek a kapun, a zsömleszínű kutyus úgy érezte, végre igazi barátokra talált.

Rahal Liza 3.b

Levegővel telik meg az utca

Hosszú a varjú tolla.

De a hattyú a hideget nem bírja,

Ezért elmegy vándorútra.

Szűcs Daniella 4.a :

A kutyám

Van nekem egy kutyám: Öcsi.

A név ellenére nem oly pici.

Már tíz éve a földön él,

Az élettől még se fél.

Aranyos uszkár a fajtája,

Csak én lehetek a gazdája.

Engem ugyan mindig kedvel,

Nem játszom vele rossz kedvvel.

Ez a kutya nagyon mókás,

Aranyos, okos jó pajtás.

Ez az Öcsi nagyon jó,

Rahal Liza 3.b

A madarak

Ezek csak szép látványok

Ahogy a szép szárnyak föl-le billegnek. És azt kívánod, hogy te is fönt repülj és szárnyad legyen. De ezt a madarak nem érzik. Mert nem látják. De a mikor a vadludak a tóra szállnak, a szíved azt súgja, hogy ez a legszebb pillanat a világon.

Cser Brigitta 8.b:  Fagyos télben

Hazafelé ballagtam,

Lépteimet hallgattam.

Már sötét volt az utcán,

rajtam kívül senki nem volt tán.

Felnéztem a kék égre,

Ragyogott a hold fénye.

Felhők vonultak

Csillagok ragyogtak.

Még látszott a lemenő nap fénye,

Sugarainak gyönyörű szép színe.

Egy pillanatra megálltam,

Hogy a természetet meghalljam.

De csend volt.

A fákról lehullottak a levelek,

A madarak nem csicseregtek.

Kihalt volt minden,

 Így tovább mentem.

A tél szele zúgni kezdett,

Hiába egyre hidegebb lesz.

Sietni kezdtem, fagy már érzem.

De körülnéztem még egyszer,

Felettem tündökölt a csillagtenger.

Vártam, hogy tán hallhatom,

de már minden halott volt.

És már tudtam, igen.

Megfagytak a hideg télben.

S olyan távol van a nyár,

Mint a csillagok az égen!