Tanítás után, szakkörre menni

Hermann-né Sipos Erika néni miniolimpiát tartott minden hónap harmadik csütörtökén. A szakkör célja a játék, a vidámság. Az ide járó tanulók szeretnek mozogni, s nincs fegyelmezési probléma sem. A játékos feladatok mellett sor-és váltóversenyeken mérik össze tudásukat. Minden alsós osztályból három-három tanuló volt jelen.

Mátyás Gergő:- Szeretek a diákolimpiára járni, mert szórakoztató, játékos. Erika néni nagyon kedves. Nekem e szakkör egyáltalán nem okoz gondot a tanulás mellett.

Szabó Klaudia: - Nekem nem gond a tanulás mellett német szakkörre járnom. Szeretem ezt a foglalkozást, mert imádom a német nyelvet. Dombosi Nelli néni tartja a szakkört, őt is kedvelem. Hasznos, hogy ott vagyok a foglalkozáson, mert tanórán szép jegyeket szerezhetek.

Demeter Dóra: - Amikor februárban e suliba kerültem, nagy híre volt az újságíró szakkörnek. Már az elnevezés is felkeltette az érdeklődésemet. A szakkörön nagyon jól érzem magam. Vannak bohókás kérdések, és vannak nagyon komoly témák is. Örülök, hogy a tanárok és a diákok véleménye fontos.

Fördős Fanni: - Tavaly óta vagyok tagja a diákújságíró szakkörnek. Nagyon szeretek e csapathoz tartozni. Nagyon jó a társaság, Emberekkel ismerkedhetek, és kérdezhetem őket.   

Készítette: Kirics Noémi, Szabó Beáta

A kórussal Schióba

Merre van Schio? Milyenek ott az emberek? Vajon jó családhoz kerülünk? Ilyen vagy ehhez hasonló gondolatok kavarogtak fejünkben az indulás előtti percekben. Azt jól tudtuk, hogy Schio Kaposvár testvérvárosa. Hétfőn a nap nagy részét a buszon töltöttük, kivéve azt a pár órát, amit Triesztben és Padovában töltöttünk. Trieszt gyönyörű tengerparti kastélyának parkjában jártunk. Aztán hamarosan Padovában találtuk magunkat. Ez egy csodaszép egyetemi város, melynek főterén azon hírességek szobra áll, akik valaha itt tanultak. Középkori utcákban, házak közt sétáltunk. Este már olasz szavakat, mondatokat magoltunk. Megérkeztünk Schióba. Hatalmas taps, ujjongás fogadott bennünket. Vendéglátó családjainkat is megismertük. A március 15-e is itt köszöntött ránk. A magyar Himnusz eléneklése után egy rövid előadást hallgattunk a város történetéről. Jártunk egy olyan város főterén is, amely sakktábla formájú. Évente itt olyan sakk-bajnokságokat játszanak, ahol a bábuk élő emberek. Aztán a pizza sem maradt el. Olaszt társainkkal megkóstoltuk az olaszos tésztájukat. Másnapi programunk Velencébe vezetett. Jártunk a Szent Márk téren és a bazilikában is. Ott még Ave Mariát is énekeltünk. Néhányan könnyes szemmel jöttek hozzánk, s mondták Grazie!- azaz köszönöm. Csütörtökön bepillanthattunk az olasz iskola életébe. Órákat látogattunk, s énekeltünk. Hálánk jeléül, utolsó este mi szolgáltattuk az esti koncertet. Az esti műsor sikerrel ért véget. Másnap, hazaféle megnéztük Vincenzát, és egy cseppkőbarlangot is. Nyolcszáz lépcsőt győztünk le a barlangban… Pontosan még ma sem tudom, mit is jelent, testvérvárosi kapcsolat. Sokat emlegették ezt a kifejezést. Ám tapasztalataim alapján ez csak jó dolgokat takarhat. Új emberekkel, szokásokkal ismerkedhettünk meg, s ami egyáltalán nem megvetendő, az idegen nyelvi tudásunkat is olykor kamatoztathattuk, bővíthettük. Nagyon jól éreztük magunkat, és már nagyon várjuk az olaszokat vissza, hozzánk Kaposvárra.

                                                                       Tavaszi Renáta 8.b  

Kiadás előtt iskolánk jubileumi évkönyve

Az iskolánk épülete 2004-ben volt 100 éves. Ennek tiszteletére készül iskolánk évkönyve, amelyet Kovács Gabi néni és Rozsos Gábor bácsi szerkeszt. E kiadványban benne lesz az összes tanulónak a neve, akik a száz év alatt hozzánk jártak, s tanítottak. Ezenkívül láthattok képeket az iskola múltjáról, jelenéről. Olvashattok visszaemlékezéseket, riportokat. 2005 júniusában jelenik majd meg az évkönyv Én iskolám címmel, amelyet mindenki megvásárolhat. Az 1904-1990 év történéseit dr. Kerekesné Pytel Ani néni már megírta egy korábbi évkönyvben. Ezt szintén tartalmazza a mostani kiadvány. Tablókép is gazdagítja majd a könyvet, amelyen a jelenlegi tanáraink, iskolai dolgozók láthatók.