Bozsó Bibiána 5.b: Téli élmény volt

A mai világban magától értetődő, hogy felülünk egy buszra, vagy beülünk egy autóba, s gond nélkül eljutunk bárhová.

Mégis megeshet, hogy ez nem így alakul. Kemény telünk volt az idén. Még a szüleim sem emlékeznek hasonlóra. Eleinte persze örültünk a hóesésnek, de amikor már csak esett, csak esett és csak nőtt a hó vastagsága, kezdett káosz lenni.

A legtöbben siettek haza az iskolából, a munkahelyről. Valamennyien időben haza akartak érni, számítva arra, hogy később már nem tudnak a buszok közlekedni.

Egyik nap feltámadt a szél, hordta a havat. Pillanatok alatt betemetett mindent. A rádió egyre csak sorolta a lezárt utakat. Egy vidéki busz késő délután mégis csak elindult mintegy hatvan emberrel. Nem jutottak messzire, mert öt kilométer után megállta a busz, a sofőr pedig jó gyalogutat kívánt az utasoknak a hátralevő 10-13 kilométerhez. Az emberek eleinte nem vették komolyan, ám lassan mindenki leszállt a járműről. Nevetgélve, viccelődve indult meg a menet az üres utcán, illetve az úton. Autó ugyanis nem közlekedett. Az erős szél az arcukba vágta a havat, egyre jobban fázott mindenki. Eltűnt a jó ismert úttest, sehol a terelő vonal. Sőt még az árkot sem lehetett látni. Minden hó, és csupa hó! Elmaradt a nevetés, elcsendesedtek az emberekés mindenki küzdött a hóval. A jó meleg otthonra gondoltak.

Ez az egész történet olyan hihetetlen volt, annyira más, mint ahogy a teleket megszoktam. Dédanyáink tele persze ilyen kemény lehetett, ez nekünk még furcsa. Én kimaradtam ebből a történetből, holott sokszor szoktam ezzel a busszal hazautazni. Ám lekéstem, s később nem küldtek mentesítőt. A városban éjszakáztam, de a szüleim több falubelivel együtt átélték a télnek e napi keménységét.

Baji András 6.b osztályos elárulta

Tóth Sára Lujza 1.b osztályos elárulta

Veres-Székely Vidor 8.c osztályos elárulta

5 imádom

1. a családom

2. a sportot, fő-ként a focit

3. a rock zenét

4. a barátaimat

5. számítógépezést

5 utálom

1.a tanulást

2. a háborút

3.a rap, hause zenét

4. ha nincs időm focizni

5. gyümölcsleves

5 imádom

1. családom

2. hogy testvérem lesz

3. Györgyi nénit

a rajzszakkörről

4. az alvást

5. a rajzot

5 utálom

1. a tojáslevest

2. a fekete színt

3. az úszást

4. a macskát

5. az írást

5 imádom

1. a családom

2. dobolást

3. zenét

4. Erdélyt

5. barátokat

5 utálom

1. érthetetlen embe-reket

2. a tojáslevest

3. a háborút

4. a mogorva tanárokat

5. a felvételit, vizsgát

Horváth Lilla 3.c: A tűzokádó sárkány, a banya és a szabólegény

Egyszer volt, hol nem volt egy tűzokádó sárkány, aki nagyon sokat szomorkodott. Bánatának az volt az oka, hogy soha nem tudta elrabolni a gyönyörű szép Orsi hercegnőt.

A boszorkány segítsége volt az egyetlen esélye. Így hát elindult őhozzá.

Meg is alkudtak, hogy a banya elrabolja a hercegnőt és a sárkány cserébe odaadja a kisasszony szépséges hangját.

Ám a barlang oldalán hallgatózott a szabólegény. Azt gondolta, hogy ezt nem hagyhatja semmibe. Visszament a várba és ahelyett, hogy értesítette volna a királyt, így szólt:

- Felséges királyom! Életem, halálom kezedbe ajánlom, hadd varrjak egy bábut, ami úgy néz ki, mint a felséges hercegnő!

- Jól van, szabólegény! Csináld csak! – adta meg az engedélyt őméltósága.

A legény összekapta magát és három éjjel, három nap dolgozott. Amikor készen lett, megint odaállt a király elé.

- Felséges királyom! Életem, halálom kezedbe ajánlom, itt a lányod szakajtott mása. Most már csak arra kérlek, hogy erre az éjszakára hadd aludjon nálam a királykisasszony!

- Soha!- kiáltott haragosan a király.

De bizony a legény addig kérlelte, míg az meg nem engedte.

Így aztán elindult a szabólegény a hercegnőhöz.

- Apád azt parancsolta, hogy csomagolj, ma éjszaka nálam alszol! Sírt a lány, de hát mit tehetett? Teljesítette apja akaratát.

Itt a pillanat, gondolta a szabólegény magában. Becsempészte a bábut Orsi ágyába és elindult a kisasszony után.

Éjszaka visszalopózott a palotába és elbújt az ágy alá. Pontban éjfélkor megérkezett a boszorkány. Kisvártatva odarepült a hercegnő ágyához, ám a fiú lecsapott rá. A nagy ijedségben a banya elejtette a varázspálcáját és így könyörgött:

- Eressz el te legény! Meghálálom!

- Nem és nem! Hiába könyörögsz!

A boszorkány nem tudta meggyőzni a legényt.

Reggel odaállt a fiú a király elé.

- Felség! Elfogtam a boszorkányt, aki el akarta rabolni a lányodat. - Mit kívánsz cserébe? - érdeklődött hálásan az öreg király.

- A lányod kezét - felelte félénken a szabólegény.

- Megkapod! Tiéd még a fél országom is!

Aznap megtartották a lagzit is. Azóta is élnek, ha meg nem haltak.