Reflektorfényben Albrecht Tímea németnyelv tanár

Kedvenc színe: Zöld, kék és a sárga

Horoszkópja: Rák

Kedvenc virága: fehér szegfű

Kedvenc idézete: ”nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell. S nem elég akarni, de tenni, tenni kell.”

Kedvenc osztálya: mindegyik, de egy különösen a szívemhez nőtt

Álma: Minél több országot közelebbről megismerni

Kedvenc autója: VW Golf

Kedvenc rajzfilmfigurája: Vuk

Álmai országa /városa: Egyiptom, Marokkó

Kedvenc étele: Gordon bleu

Kedvenc itala: szénsavas ásványvíz

Kedvenc könyve: Gabriel G. Marquez: Száz év magány

Szabó Dorottya 4.b, Keresztes Dorottya 4.c

Pad sztori

Aznap elég botladozó napom volt. Estem-keltem össze-vissza. Az énekteremben éppen pakolták a padokat. Ráálltam, s akkor felemelték. Így szépen a térdemre estem rá. Mindenki engem nézett. Gyorsan felálltam és megpróbáltam elvegyülni a tömegben.

(Hód)

Szégyen

Odaültettek mellém egy fiút, aki a jóbarátom. Eleinte nem bírtam elviselni, mert egyfolytában csak beszélt és beszélt. Idővel aztán megszoktam. Egyszer mondott valami érdekeset, s válaszoltam rá. A tanárom észrevette, s megkérdezte, hogy szerelmes vagyok-e. Pedig én csak a barátja vagyok! (Hófehérke)

Hiller Barbara
5. a osztályos tanuló elárulta

Bödő Dominik 4. a osztályos tanuló elárulta

Gyerekszáj

Egyik tanulónk édesanyjának ötlete és írása alapján

Két kisgyerek beszélget.

- Tudod, mit álmodtam?

- Nem tudom.

- Hogy, hogy nem tudod, hiszen ott voltál?

A kétéves Jenet és a négyéves Gitta reggel a teraszon nézik a fecskéket, amint az égen repülnek. Közben esik az eső és villámlik. Megszólal Gitta:

- Milyen szépen repülnek a fecskék!

- És még le is fényképezik őket – válaszolja Jenet.

Jenet sokadik tányér paradicsomlevesét ette. Megkérdezte tőle anyukáját:

- Hogy, hogy ilyen sok levest eszel? Talán olyan finom?

- Igen. Olyan, mint az

5 imádom

1. a szóbeli tanulnivalót

2. a baráto-kat

3. a szünete-ket

4. a játékot

5. a napközit

5 utálom

1. a dolgozato-kat

2. a hetes mun-káját

3. a csalódást

4. a veszeke-dést

5. ha ki kell menni a táb-lához

5 imádom

1. tanulást

2. a barátokat

3. a mókát

4. játékot

5. mozgást

5 utálom

1. az egyik osztálytársamat nem kedvelem

2. a csalódást

3. ha órán sokat kell írni

4. ha sok a lecke

5. ha elmarad a kedvenc órám a környezet

Konyhai kaland

Az iskolaújság január-februári számában volt egy cikk, amelyben én is elmondhattam véleményemet az iskoláról. Velem együtt többen panaszkodtak a konyhára. Szerintem egyáltalán nem volt sértő, amit megfogalmaztunk, ám mégis szidás lett belőle.

Az egyik kedden a hetedik óra után az ebédlőben voltam. A környezetemben mindenki rám nézett, s én nem értettem, hogy miért. Kiderült, az osztályomból valaki elárulta a nevemet. (Egyébként nem haragszom rá.) Az ebédkiosztóhoz értem, s olyan támadások értek, amit nem értettem. Azt hallottam, miért írunk olyan dolgokról, amelyeket nem értünk. Nagyon jól esett amikor az újságíró szakkörösök és az olvasók is mellém álltak. A vita közben arra is fény derült, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit felelősségre vontak. Ennek tetejébe még valami történt velem egy nappal korábban szintén az ebédlőben: én voltam az utolsó az ebédelők közt. Éppen egy leesett függönyt raktam vissza, amikor megsürgettek. Természetesen megvédtem magam. Ezután én szemtelen gyerek lettem - hallottam. Itt elszakadt a cérnám, s elmentem. Azóta kicsit másképpen gondolok az iskola eme helyiségére. Szeretnék kérni tőled kedves olvasó valamit: Olvasd el írásomat a három hónappal ezelőtti lapban, s döntsd el, osztod-e a véleményemet.

Furcsa, ha a rossz vagyok akkor, ha leírom a gondolataimat... Aztán megkérdeztem az akkori portás bácsit, megsértődött-e a róla szóló mondanivalóm miatt. Azt mondta: „A kritikát el kell tudni viselni.” Ezzel végképp megnyugtatott.

Tavaszi Renáta 6.b