Régi vágyunk vált valóra most, hogy megjelent iskolánk diáklapja, aVisszHang. Olyan havonta megjelenő újságot tartasz kezedben, amely rólunk, KODÁLYOSOKRÓL szól. Olvashattok iskolánkról, osztálytársaidról, tanítóidról, tanáraidról, de lehet, hogy magadat is megtalálod valamelyik oldalon.

Hogy ez a diáklap elkészülhetett, nagy munkája van benne azoknak a tanulóknak, akik diákújságíró szakkörünk tagjai, illetve olyan jó helyesírók, jó fogalmazók, akik szívesen írták le véleményüket, érzéseiket egy-egy iskolai rendezvényről vagy mesét, verset alkottak.

Arra törekedtünk, hogy az első lapszámban szinte minden szeptemberi, októberi iskolai eseményről megemlékezzünk, s olyan tanulókat, felnőtteket is bemutassunk, akikre igazán büszkék vagyunk. Többek közt faggattuk a 6.c osztályos Kiss Nórát úszóversenyeinek élményeiről, tanulmányai sikeréről, PécsinéHauk Erika tanárnőt az elmúlt tanév legjobb pedagógusának járó díjról, a nagyatádi Sasvári Tibornét képeslapgyűjtő szenvedélyéről, kicsiket, nagyokat hobbijukról,Oroszlán Mária tanárnőt könyvtári munkájáról. Mindezek mellett találtok a lapban vicceket, véleményeket, irodalmi alkotások, filmek, zenék ajánlóit is. A játékos kedvűeknek rejtvényoldalt is összeállítottunk. Ha azokat megfejted, a megoldásokat beküldöd a VisszHang szerencseládájába (ugyanis az új épület félemeletén, az ablaknál kihelyeztünk egy postaládát, amelybe a rejtvények megoldásai mellett még véleményedet, javaslatodat is bedobhatod) értékes nyereményeket sorsolunk ki havonta cégek felajánlásaiból.

A VisszHangot ajánljuk minden pedagógusunknak, tanítványnak, iskolai dolgozónak. Bízunk abban, hogy olyan örömmel, lelkesedéssel fogadod, és várod a diákújság folytatást, mint amilyen lelkesedéssel, kitartással mi ezt elkészítettük.
 
 

Tanévnyitó. Iskolánk udvarán szeptember 1-jén este 6 órakor évnyitó ünnepség volt. Az összes diák, pedagógus és szülő hallgatta az igazgató néni melegszívű köszöntőjét. Néhány diák énekelt és verset mondott az elsősök tiszteletére.

Iskolagaléria. Az évnyitó ünnepélyen az igazgató néni nagy örömmel közölte, hogy szeptember 2-től az új épület első emeleti aulájában iskolagaléria nyílik. Iskolánkban végzett tehetséges diákok és jelenleg is tanítók képzőművészeti al­kotásait havonta állítják majd ki galériánkban.

Képeslapok. Sasvári Tiborné képeslap-gyűjteményeiből nyílt kiállítás iskolánk galériájában. A falakra elsőként 100 darab Kodály Zoltán életét és munkásságát bemutató képeslap ke­rült.

Osztálytalálkozó a könyvtárban. Ötven évvel ezelőtt vég­zett diákok találkoztak szeptember 6-án iskolánkban, hogy együtt ünnepeljék meg e jeles évfordulót.A hajdani Anna utcai iskola 1952-ben 51 fővel elballagó osztályából harmin­can voltak jelen. A volt diákok között ott volt osztályfőnökük, Jakab Lászlóné is.

Megszólalt a rádió. Szeptember 19-én szerdán ismét meg­szólat iskolánk rádiója. E naptól kezdve minden szerdán 7.30- 7.55- ig lehet hallgatni az éppen aktuális slágereket a 8. a és c rádiósainak válogatásából.

Szünet. Tanítási szünet október 23-án. Őszi szünetünk októ­ber 29-től november 3-ig tart. Tehát ezeken a napokon nincs tanítás.

Zenei Világnap. Október elsején az iskolarádión keresztül ünnepeltük a Zene Világnapját. A 7.b, 8.b osztály, valamint az 5.b néhány tanulója dalokkal, versekkel köszöntötték a zenét, és mindazokat, akik azzal foglalkoznak, vagy azt szeretik. A műsort dr. Kerekesné Pytel Anna énekkari vezető állította össze.

Ünnep. Október 7-én az aradi vértanúkra emlékeztünk az iskolarádión keresztül. 

Diákjaink október 5-én. A város október 6-i Városligetben megrendezett esti rendezvényén iskolánk 7.b és nyolcadik osztályai adták a műsort. Pécsiné Hauk Erika tanár néni és Rozsos Gábor tanár bácsi készítették fel a szereplőket.

Rajzversenyen jeleskedett. Sims Ashalin 7. osztályos tanulónk 4. helyezést ért el azon a megyei rajzversenyen, amelyet a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság hirdetett meg a tanulóifjúság veszélyhelyzeti nevelése témában. A pályázatra egyébként 116-an küldték be munkájukat.

Citrom–alma. A 4.a osztály 10 tanulója október 3-án közlekedési rendőrökkel citromot osztottak a szabálytalankodóknak, almát a helyesen közlekedő autósoknak. 
 
 

Lapunk 3. oldalán ezentúl diáktársaitokról olvashattok. Olyan kodályos tanulókat faggatunk, akikre nemcsak azért lehetünk büszkék, mert iskolánk legjobb tanulói, hanem azért is, mert a tanulás mellett más elfoglaltságukkal is kiemelkednek.

– Nagyon szófogadó, fegyelmezett kisgyerek lehettél, ha három éves korodbanmegtanultálúszni. Mi késztetett arra, hogy versenyszerűen is ússzál?

– Öt éve történt ez. A verseny időpontját senkinek, még a szüleimnek sem mertem elárulni. Az edzőmtől tudták meg az utolsó pillanatban versenyem helyszínét is.

– Számodra mi a szépsége az úszásnak?

– Minden verseny, az edzés is kihívás számomra. Az teszi érdekessé, széppé, hogy nemcsak egy versenyszámban indulok, s a versenyek több napon át tartanak. Ha netán egy számot elrontok, a többi úszásnemben még bizonyít­hatok.

– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

– A tavalyi országos diákolimpián elért 6. helyezésemre. S arra is, hogy az idén már nyolc érmet szereztem.

– Mennyi érmed, okleveled van?

– Szobámban egy könyvespolcon őrzöm valamennyit: 49 érem, mintegy 50 oklevél. Köztük 20 arany is. De fürdőruha és sapka is van a gyűjteményemben.

– Részt vettél az idei Balaton átúszáson?

– Természetesen terveztem, de mivel későbbi időpontra halasztották, nem tudtam elmenni.

– Versenyek előtt izgulsz?

– Izgulós típus vagyok. Izgalmam addig tart, míg a rajtkőre fel nem állok. Ott hirtelen elmúlik.

– Kevés az olyan diák, aki rendszeresen sportol. Osztály­társaid büszkék elért eredményeidre?

– Ha megtudták, hogy versenyem volt, mindig őszintén kérdezték: Nóri, hogyan szerepeltél?

– Egyébként a nagypapámnak, a szüleimnek és az edzőm­nek nagyon sokat köszönhetek, ugyanis bíztatnak, támo­gatnak és hisznek bennem. Mostanában már szüleim nélkül járok a versenyekre, ám mindig mondják: rád gondolunk, veled vagyunk! Ezek a szavak nagy erőt adnak.

– Van példaképed?

– Kovács Ági és Egerszegi Krisztina, bár személyesen egyikükkel sem találkoztam. Darnyi Tamással már talál­koztam, egy dedikált pólót is kaptam tőle.

– Van kabalád, amely segít a versenyeken?

– Nagymamámtól kaptam egy focizó plüss kismalacot. A törölközőm mellett tartom, ha pedig a vízben vagyok, úszótársaim szorítják helyettem.

– Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást és a sportot?

– Az edzések nagyon fárasztóak. Naponta két és fél órát tréningezem ifj. Kovács László edző és Földvári Péter vezetőedző irányításával. Általában négyezer métert úszom, majd gimnasztikázom. Este hat óra körül érek haza, vacsorázom, s leülök tanulni. Először az írásbelivel kez­dem, aztán a szóbelivel folytatom.

– Kedvenc tantárgyad?

– A magyar irodalom. Nagyon tetszik az, ahogy Gábor bácsi ezt a tantárgyat tanítja. Kedvenc költőm Arany János és Petőfi Sándor. Sajnos azt kevésbé szeretem, ha verset kell magolni.

– Soha nem felejted el a házi feladataidat elkészíteni?

– Nagyon figyelek arra, hogy ez ne forduljon elő. Persze egyszer kétszer már megtörtént.

– Mennyi idős korodig szeretnél úszni?

– Nyolcadik osztályos koro­mig mindenképpen. A tanulás számomra mindennél fontosabb. Tavaly beleszerettem a röplabdázásba is. Ma már ezt is versenyszerűen űzöm. Még nem tudok a kettő közül választani. De azt tudom, hogy az úszás az egyik legegészsége­sebb sport, minden testrészünket megmozgatja.

– Melyik iskolába szeretnél továbbtanulni?

–A Munkácsy gimnáziumban szeretnék tanulni magyar vagy sport tagozaton.

– Van más hobbid is a sportoláson kívül?

– Otthon van egy aranyhörcsögöm, a falusi házunkban pedig két kutyám és hat macskám. Minden hétvégén ké­nyeztetem azokat.

– Álmod? Vágyad?

– Több is van. Szeretnék dobogós helyezéseket elérni. Vágyom arra, hogy országos bajnok legyek, s külföldi versenyeken is bizonyíthassak. A történelem jegyemet is ki szeretném mielőbb javítani.

A kérdezők: Gyöngyi Lilla 4.a, Kisiván Rita, Kolev Zsófia, Piller Dorottya, Radnai Petra 5. c osztályos ta­nulók

– Nehéz. Azért, mert Kadarkúton előttem évekig nem volt énektanár. Az órákon énekeltek, de ennél többet nem tudtak. 8. osztályosként hallottak először a dó-ról. Meg kellett szerettetni és értetni velük a zene fontosságát. 

– Voltak, vagy vannak példaképei?

–Általános iskolásként Zákányi tanár úr, aztán magántanárom Ittzés Irma néni, a főiskolán pedig karmesterem, Jobbágy Valér.

– Mit tanult példaképeitől?

– Gyerekként fegyelmet, tartást. Később szakmai tudást.

– Szeret dolgozatot íratni?

– Amíg nem ének tagozaton tanítottam, többször kellett ezt tennem, ugyanis a heti egy énekóra kevés volt e tantárgy elsajátításához. Itt az ének tagozaton erre alig van szükség.

– Mennyi volt a legtöbb egyes érdemjegy, amit egy órán beírt?

– Nem emlékszem ilyenre.

– Kellemetlen érzés az, ha tanórán nem figyelnek önre?

– Igen. Ez akkor azt jelenti, hogy nem vagyok elég érdekes. De az is lehet, hogy az osztály nagyon fáradt. 

– Mi a szépsége szakmájának?

– Ha látom, hogy a diákoknak tetszik az, amit csinálnak. Ha összeáll egy darab, és mindenki örül.

– Van kabalája?

– Gyerekkoromban soha sem volt. Néhány éve azonban macikat gyűjtök.

– Úgy látjuk, imádja a zenét, a muzsikát. Nincs is olyan nap, hogy ne énekelne, dúdolna. Nem zavarja ez a környezetét?

– Ma is egész nap dúdoltam. Sőt, még olykor az autóbuszon is. Ha észreveszem, hogy furcsán néznek rám, akkor jut eszembe, ez nem egy megszokott dolog másoknál. De egyáltalán nem zavar. 

– Ha tehetné, milyen változtatásokat tenne az ének tagozaton?

– Az általános iskolában az ének tantárgy tanításának is nagy szerepe van. Nem a magolós tantárgyak közé tartozik. Elég sok az olyan tantárgy, amelyben sokat, nehéz dolgokat kell a diáknak megtanulnia. Talán e tantárgyak helyett éneket tennék az órarendbe. 

– Mi a terve az iskolai kiskórussal?

– Decemberben aKarácsonyi Muzsika rendezvényére, tavasszal pedig egy országos versenyre vinném őket.

– Miért fontos önnek, hogy megmérettetésekre vigye a kórust?

– Egész évben keményen dolgozunk, ezt kamatoztatni kell. S egy fellépés összekovácsolja a közösséget.

– Ha volna rá lehetősége, átvenné a nagykórust?

– Már Ani néni is kérdezte ezt tőlem. A kicsikkel nagyon szívesen dolgozom.

– Gondolt arra, hogy egyenruhája legyen a kiskórusnak is?

– Igen. Már a fazonját is megálmodtam. De ez csak álom, hiszen rengeteg pénz kellene hozzá, ezért megvalósíthatatlan.

– Ön szerint milyen az ideális énekkaros?

– Aki tudja magáról, ő is nagyon fontos tagja a közösségnek. Tud a többiekkel együtt dolgozni, lehet rá számítani, szeret énekelni. Ha ránézek, tudom, hogy testileg-lelkileg jelen van. Az énekkari munka egyik része a segítségnyújtás, a másik pedig, hogy együtt énekeljünk. A gyengét húzza magához az erősebb. Ez közösségi munkát igényel.

– Úgy tapasztaljuk, hogy a legtöbb felnőtt, fiatal szégyelli a magyar népzenét. Inkább arock zenét részesítik előnyben, ezen nőnek fel. Sőt iskolánkban a nem énekkarosok nevetnek az énekeseken.

– Csak azért teszik ezt, mert nem ismerik a népzenét, és a jó zenét. Silány zenén nőnek fel. Természetesen a könnyű zenében is vannak értékek. Akik csak divatzenét hallgatnak, azok később sem tudnak különbséget tenni jó és rossz zene között. Aki viszont jó zenén nő fel, az később is igényli majd.

– Milyen zenét hallgat a legszívesebben?

– Népzenét, de a könnyűzene is szórakoztat, kikapcsol. Kedvencem mégis Sebestyén Márta és Szvorák Kati éneke.

– Van hobbija?

– Szívesen kerékpározom, s amikor nem látják, görkorcsolyázom. 

– Mit érzett akkor, amikor átvette a legjobb tanárnak járó díjat, az aranygyűrűt?

– Megdöbbentem, ugyanis ezt a díjat azok a pedagógusok szokták kapni, akik évtizedek óta tanítanak iskolánkban. Arra gondoltam, talán rossz nevet olvasnak fel. Mindenképpen öröm számomra, hiszen elismerték a munkámat.

– Hordja a gyűrűt? 

– Természetesen.

Számháborúztunk Piller Dorottya 5. c osztályos tanuló rövid jelentése a desedai számháborúzásról Szeptember 12-én iskolánk a Desedához ment kirándulni. A felsősök számháborút játszottak. Minden osztálynak volt egy ellenfele. Az arborétumban jól el lehetet bújni. Fél óránk volt a számháborúzásra. Először minden csapat elrejtette zászlóját. Utána támadás! Több diák számát már a csatározás elején leolvastak, ám azért sokan játékban maradtak.  Gratulálunk a nyertes csapatoknak!

A desedai kirándulás Szabó Dorottya 4. b osztályos tanuló tudósítása azőszikirándulásról. Iskolánk tanulói szeptember 12-én a desedai arborétumba látogattak. A parkerdőben gyönyörű szép védett növények találhatók. Ezek közé tartozik a havasszépe, a sárga szomorúfűz és a szivarfa. Öt busz indult velünk a Szántó utcából. A diákokat így, külön buszokra osztották be, egy-egy tanító kíséretével. Amikor a helyszínre értünk, rögtön letáboroztunk. Egy kicsit játszhattunk, aztán kezdődtek a programok. Nekünk alsó tagozatosoknak ügyességi versenyeket szerveztek, miközben a felsősök számháborúztak. Volt például mocsárjárás, célbadobás is. Miután vége lett az akadályversenynek, és a számháborút is befejezték, szedtük a sátorfánkat, és visszaindultunk az iskolához. Egy helyen még megálltunk eredményhirdetésre.  Nagyon jó volt ez a kirándulás.

Felhívás! A VisszHang szerkesztősége szívesen várja azoknak a diákoknak az írásait is, akik nem tagjai az iskolai diákújságíró szakkörnek. Ha te, osztálytársad vagy tanárod úgy gondolja, fogalmazásod, versed, élménybeszámolód közérdekű lehetne, akkor itt a lehetőség, hogy nyomtatásban is megjelenjen. Bátran fordulj tanárodhoz, aki eljuttatja szerkesztőségünkbe írásodat, vagy te magad dobod be a VisszHang szerencseládájába névvel, osztállyal ellátva.  Várjuk írásaidat, ötleteidet!!!

Sasvári Tiborné negyven éve gyűjt képeslapokat. Gyűjteménye ma már több tízezer darabos. Kodály Zoltán életét, munkásságát bemutató száz képeslapját iskolánk galériájában állította ki.
 

A nagyatádi Sasvári Tiborné kislány volt, amikor a karácsonyi, a húsvéti üdvözlőlapokat összegyűjtötte, dobozba rakta. Később városokat, híres embereket, növényeket ábrázoló képeslapokkal bővítette büszkeségeit, s ma már a mintegy harmincezer darabos gyűjteményének egy hatalmas szekrényt kellett készíttetnie.

– Hazai és külföldi utazásaim során, klubokban szereztem be az évek alatt összegyűlt képeslapokat – mondta. – Még ma is minden nekem címzett lapot elrakom, s keresem a legújabbakat is. Amióta nyugdíjas vagyok a képeslapokat híres emberek, híres városok, események témákba válogatom össze. 1991-ben Nagyatádon megalakítottam a képeslapgyűjtők klubját. 10-70 év közötti szenvedélyes gyűjtőkkel kéthetente találkozunk, cserélünk. Úgy gondoltam, kiállításokat is rendezhetnék. 11 éve volt első tárlatom Szombathelyen A világ fővárosai éjszakai fényben címmel. A Kodály iskola Kodály- kiállítása a 130. tárlatom. Hamarosan pedig Kossuth Lajos életét, munkásságát bemutató képeslapjaim kerülnek paravánokra.

Szent István királyról, Széchenyi Istvánról, Napóleonról, de gombákról, pápákról készült képeslapgyűjteményeit is láthatták már országszerte. A 62 éves Sasvári Tiborné elmondta: kedvenc kiállítási anyaga a négyszáz képeslapból álló Habsburg uralkodóház.

A képeslapgyűjtő tervezi, hogymagyar poétáinkat be­mutató anyagot is összeállít, s gyűjteményét újabbakkal bővíti.

Sasvári Tiborné Kodály-képeslapjai társaságában

Iskolánkban a papírgyűjtést szeptember 25-26-án rendezte a diákönkormányzat Simon Csilla tanító néni irányításával. Papírmérés közben tettünk fel neki néhány kérdést.

– A papír mérését egyedül végzi?

– Néhány pedagógus segített ebben a munkában. Bár délután már csak egyedül vártam a papírgyűjtőket.

– A nagy konténer megtelik majd?

– Remélem, Már három megtelt. Sajnos a városi iskolák között nincs verseny, de ha a tavalyi formánkat hoznánk az idei gyűjtéskor is, biztosan legyőznénk a többi iskolát.

–Mi lesz a papírok sorsa?

– Az itt összegyűjtött papírokat újrahasznosítják újságnak és könyvnek.

– Kapnak-e az osztályok gyűjtésükért jutalmat?

– A papírgyűjtésből befolyt pénz egyik fele az osztályoké, másik része pedig a diákönkormányzat kasszájába kerül. Az osztályok a jutalompénzt általában az osztálykirándulásukra fordítják, vagy fagyira költik.

– Miért csak két napig tartott a papírgyűjtés?

– Úgy gondolom, három vagy több nap alatt sem jönne össze nagyobb papírmennyiség. Azt tapasztaltam, hogy az első nap reggelén hozták a legtöbb papírt. S az is érdekes, hogy az alsó tagozatosok többet gyűjtöttek, s lelkesebbek is voltak.

Az őszi papírgyűjtés eredménye:Felülmúltuk a tavalyi teljesítményünket. A 1-8. évfolyam összesen 19 598 kg (mintegy 20 tonna) papírt gyűjtött össze. Az alsó tagozatosok között első helyezést ért el a 3.c (2418 kg), második helyezett a 3.b (1979 kg), harmadik helyen a 2.b és a negyedik legtöbb papírt összegyűjtött osztály a 4.a (1230 kg) lett.

A felsősök versenyében első az 5.b (1254 kg), második az 5.c (1164 kg), harmadik a 6.c (956 kg), negyedik pedig az 5.a (598 kg) osztály lett.

Szeptember 11-én délelőtt 9 órakor az iskola elé állt egy busz. Osztályunk Bárdudvarnokra utazott tanulmányi kirándulásra, hogy zöldséges-, és gyümölcsös kertet is lássunk.

Érkezésünket már nagyon várta Dominik édesanyja és nagymamája. Nagy szeretettel fogadtak bennünket. A házuk mögötti kertben többek köz láttunk sárgarépát, fehérrépát, káposztát, paprikát, paradicsomot, karalábét, tököt s sok ősszel nyíló virágot. Miután megtekintettük és meg is tapintottuk a növényeket, a munkafüzetünkbe feljegyeztük a tudnivalókat. A vendéglátók megkínáltak bennünket mindenféle finomsággal. Volt pogácsa, chips, üdítő. Mindenkinek nagyon ízlett a sok ropogtatnivaló. Miután jóllaktunk, beszálltunk a buszba és elindultunk a szőlőhegyre. A domb előtt kiszálltunk, felsétáltunk a tetejére és megnéztünk jó néhány gyümölcsfát, szőlőfajtát. Ebédre értünk vissza az iskolába.

Mindenki nagyon jól érezte magát.

Ellátogattunk iskolánk új könyvtárába, ahol könyvtárosunkkal,Oroszlán Marikanénivel beszélgettünk az új létesítményről. 

– Mióta dolgozik iskolánk régi és új könyvtárában?

– Három éve.

– Hány könyv van az új könyvtárban?

– Mintegy 16-17 ezer darab a gyűjteményünk.

– Miért kellett a régi könyvtárat megszüntetni, s újat kialakítani?

–A régi könyvtárban nagyon kevés könyv volt, s kellemetlenségekkel is járt a könyvkölcsönzés. Az iskolának összegyűlt annyi pénze a támogatásokból, hogy egy új könyvtárat nyisson. Itt kulturáltabb körülmények között lehet kölcsönözni, s az olvasósarokban csöndben és nyugodtan lehet a kiválasztott könyvet lapozgatni. Remélem, hogy az új lehetőség minél több diákot csábít a könyvtárba, olvasásra ösztönöz.

– Van nyitva tartási idő?

– Minden hétfőn délután fél 2-től fél 4-ig várom a látogatókat.

–Szereti a munkáját? 

– Igen. Azért is, mert szeretem a könyveket olvasgatni, rendezgetni, rakosgatni. Öröm számomra az is, halátom, hogy egy diák a segítségemmel rátalál a keresett könyvre.

– Kiket vár a könyvtárba?

– Minden olyan diákot, tanárt, akik szeretnek olvasni, vagy szeretnének megismerkedni a könyvtárral. S várom azokat is, akik érdeklődnek egy téma iránt, de még nem tudják, mit olvassanak arról. Szívesen segítek nekik is. 

– Van kedvenc könyve?

– Sienkiewicz: Quo vadis? című könyve, ami magyarul azt jelenti: Hová mégy? Nagyon érdekes olvasmány. Érdemes elolvasni. 

Rozsos Eszter írása

– Mindenki eljöhetett, akit a szülei elengedtek.

– Milyen műveket énekeltetek?

– Karai János és Bárdos Lajos műveket.

– Néhány órát töltöttetek városunkban. Hogy éreztétek magatokat?

– Jól. De kár, hogy csak két napra szólt látogatásunk.
 
 

A két napos zenei megmérettetésen nagy feladat várt énekkarunkra. Kiskórusunknakszombat délelőtt fél 11-kor kellett megjelennie a Munkácsy gimnáziumban. Hetedikként léptünk színpadra, ám előtte beénekeltünk. Lámpalázasan hallgattuk végig az előttünk éneklők utolsó dalát.A dobogóra szerencsésen felértünk. A nézők között észrevettük Zákányi Zsolt tanár urat, aki korábban éneket tanított iskolánkban. Aztán elkezdtünk énekelni. Kiderült, alaptalanul voltunk lámpalázasak: a szólisták kitűnően énekeltek, s ahogy Erika néni fogalmazott: „szuperek voltuk.” Az énekkarok között nem volt rivalizálás, utálkozás. Ebéddel is megkínáltak bennünket a szervezők. Délután két órakor a gálahangversenyre gyűltünk össze. A zsűri választása a Nagyszalontai köszöntő című műre esett, amit elő kellett adnunk. Tóth Ferenc Liszt-díjas karnagy, zsűritag mondta el tanulságos záróbeszédét, amelyből érezni lehetett, hogy mi kodályosok voltunk a legjobbak. Erika néni jutalmul még egy gyönyörű csokrot is kapott az igazgató nénitől. 
 

Reinisch Réka írása

Iskolánk nagyénekkara július 4-10-ig az olaszországi Goriziában egy nemzetközi kórusversenyen vett részt. Goricia határváros a szlovén és az olasz határon. 

Negyedikén este már a kollégiumi szálláson voltuk, ahol meleg vacsorával vártak bennünket vendéglátóink, s beosztottak bennünket háromágyas szobákba.

Július 5-én délelőtt a homokos gradoi tengerparton fürödtünk. Ez egy sziget, amelyet egy mesterséges földnyelv köt össze a szárazfölddel. (Nagyon jól megfigyelhető az apály-dagály jelenség.) Aznap délután Aquileia-ban, egy római kori városban szerepeltünk. A következő nap délelőtt és délután is Goriciában egy nagy hangversenyteremben és egy színházban szerepeltünk. Július 8-án Velencébe mentünk. Sétáltunk a Szent Márk téren, s felmentünk a Campaline toronyba. Megnéztük a Szent Márk bazilikát is, amelyet mindenütt mozaikképek borítanak. Vízibusszal utaztunk az utolsó hajóállomásig. Miután átmentünk a Rialto hídon is, „bevetettük magukat” a boltok forgatagába. Nem kellet félnünk, hogy eltévedünk, mert minden út a Szent Márk térre vezetett. Július 9-én Triesztnél fürödtünk az algás tengerben, délután pedig egy csodálatos cseppkőbarlangban jártunk. (Lefelé és fölfelé 500 lépcsőfok.)

Mint minden jó dolog, ez az utazás is hamar véget ért.

Tanórákon egyáltalán, a szünetekben pedig csak nagyon rövid idő van arra, hogy beszélgessünk társainkkal, tanárainkkal arról, mi is derít bennünket jókedvre, mivel foglalkozunk szabadidőnkben a legszívesebben. Néhányan elárulták…

Vajda Eszter 3.b osztályos: – Nagymamám tart egy kutyát, amit a magaménak tekintek. Szeretek gondoskodni róla: simogatni, etetni, játszani. Legkedvesebb állatom a ló. Álmom, de remélem egyszer megvalósulhat, hogy nekem is lesz saját lovam. Otthon a szobám tele van mindenféle plüss állattal. Ha kevesebbet kell tanulni, akkor szívesen társasjátékozom a barátaimmal, a családommal vagy görkorcsolyázom.

Ruczek Lászlóné tanító néni: – Hosszú ideje gyűjtök játékmackókat. Rengeteg van már, icipici és nagyobb is. Szeretek kerékpározni, zenét hallgatni, olvasni, kirándulni és autózni is. Az állatok sem hiányozhatnak életemből.Van egy Szuszi nevű kutyám, valamint két cicám, Bandi és Cilla.

Golobicza Dominika 2.a: – Rejtvényfejtés, biciklizés, számítógépezés, olvasás, zenehallgatás, legózás mind-mind kedvemre való szórakozás, kikapcsolódás. Ami hosszú időre jókedvre tudna deríteni, az egy kiskutya lenne. Már régi vágyam ez, s azt hiszem kapok is egyet.

Koch Nóra 2.b: – Nemrégiben megtanultam varrni, s tanítás után, ha ráérek, szívesen készítek a macimnak ruhákat. Matricát is gyűjtök és olvasni is nagyon szeretek. A Cilike című könyv a kedvencem.

Oroszlán Mária tanárnő: – Szeretek kertészkedni, kedvenc virágom a datura. Hobbim az olvasás. Kedvelem a Dürenmatt drámákat és József Attila verseit. A zene is nagyon fontos számomra. Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét mindig szívesen hallgatom.

Turai Bernadette 7.b: – Szívesen hallgatok zenét, kedvencem a Linkin Park. Hobbim az úszás, rajzolás, olvasás. Harry Potter, Egri csillagok,A fekete város című könyveket olvastam eddig a legszívesebben. Otthon, ha van rá időm, meseregényemet írom. Egy kisfiúról szól, aki talál egy különös könyvet.

Szabó Dorottya 4. c osztályos tanuló meséje

A csodálatos szombat

- Á nem, dehogy is. Csak azért keltettelek fel, hogy menj el Tomikával egy kicsit sétálni a Töröcskei tóhoz, hogy apa és én nyugodtan elvégezhessük a dolgunkat.

Gyorsan felöltöztem, ettem egy karéj vajas- mézes kenyeret, miközben anya készített egy-két szendvicset az útra.

- Aztán uzsonnára itthon legyetek!

- Itthon leszünk! Sziasztok!- búcsúztunk.

Elindultunk hát a tó felé. Útközben beszélgettünk, hogy ne unatkozzunk.

- Bárcsak kiugrana a tóból egy aranyhal, és megkérdezné, hogy mi a három kívánságunk! - mondta Tomika.

- És mit kívánnál? - kérdeztem.

- Először is azt, hogy legyen egy kiscicánk, másodszor azt, hogy sok kisautóm legyen, harmadszor pedig azt, hogy kész legyen a padlástéri szobánk.

Végre odaértünk. Kerestünk egy alkalmas helyet a letáborozásra. Leültünk egy fa elé és néztük a vizet. Egyszer csak Tomika észrevette, hogy valami mozog a vízben. 

- Mi az? – kérdezte.

- Nem tudom. Szerintem csak egy hal – mondtam. Aztán egyszer csak kiugrott egy aranyhal a vízből és azt mondta:

- Ha van három kívánságotok, teljesítem.

- Azt hiszem, Tomikának van - válaszoltam. Tomika elmondta mind a három kívánságát, és erre a hal azt felelte:

- Menjetek csak haza, meglátjátok.- ezzel elúszott. 

Ekkor ránéztem az órámra. 

- Jaj, de késő van! - kiáltottam. - Haza kéne mennünk. Megettük a szendvicseket, még egy kicsit ültünk ott a parton, aztán elindultunk. 

- Szerinted tényleg teljesíti a kívánságodat az az aranyhal ? – kérdeztem Tomikától. 

- Nem tudom – mondta. – Menjünk haza és meglátjuk. 

Otthon anya már elkészítette az uzsonnát.

- Na, jó volt? – kérdezte.

- Anya, képzeld, kiugrott egy aranyhal a vízből és teljesítette Tomika három kívánságát. 

- Na és mi volt az a három kívánság?

- Hát azt kívántam, először is hogy legyen egy kiscicánk, másodszor, hogy sok kisautóm legyen, harmadszor pedig hogy kész legyen a padlástéri szobánk. – sorolta Tomika.

Erre anya jó nagyot nevetett. 

- Tomika, ezt az egészet te csak álmodtad.- kiáltott anya.

- De hiszen én is láttam – kezdtem.

- Akkor mindketten ugyanazt álmodtátok. – Gyorsan felszaladtunk a padlástérre, nem volt kész a szobánk. Tomika kiment az udvarra, nem volt kiscicánk. Benéztem a szobánkba, nem volt Tominak sok kisautója. 

- Hát akkor tényleg csak álom volt az egész. De milyen szép!

Baracsi Martina 

4.a osztályos tanuló olvasmányélménye

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön

1. Helyezd el az alábbi szavakat az ábrában!A kimaradó négy szóból a vicc poénját állíthatod össze:

A poén a kimaradó szavakban rejlik.
 

						E	S	I	K

 

A,)Egyszer mentem Kisasszondra. Jött velem szembe egy úr, s hét asszonyka. Mindegyiknél hét kicsi kaska (kosár), mindegyikben hét kicsi macska. Mindegyiknek hét kicsi kölyke. Farkuk, lábuk kunkori, görbe. Kaska, macska, görbe kölyke, hát az úr és hét asszonyka, hányan mentek Kisasszondra?

B.)Bokor, Pogány, Regős és Szegő tehetséges művészek. Az egyik színész, a másik festő, van köztük hegedűművész és író is. (A nevek sorrendje nem feltétlenül a foglalkozások sorrendjét mutatja.) 

(1)Bokor és Regős előző este a hegedűművész koncertjét hallgatták meg.

(2)Pogányról és az íróról a festőművész portrét készített.

(1)Az író, akinek Szegőről szóló életrajzi regénye nagy sikert aratott, azt tervezi, hogy Bokorról is ír regényt.

(2)Bokor nem ismeri Regőst, sohasem hallott róla.

Állapítsd meg ezek után, hogy melyik művész mivel foglalkozik!

C.)Ha egy betűt megváltoztatok ( Mindig három szó a megfejtés)

– ”Van egy egzotikus állatom. Ha egy betűjét megváltoztatom, fadoboz lesz, ha egy másikat, hölgy lesz belőle.”

A logikai fejtörők és a rejtvény megoldását neveddel, osztályoddal ellátva dobd be postaládánkba november 4-ig!

A helyes megfejtők között értékes nyereményeket sorsolunk ki. 

Az ajándékokat Lukenics Sándor vállalkozó valamint a Somogyi Hírlap ajánlotta fel.

A nyertesek nevét az iskolarádióban hallhatjátok, s novemberi számunkban olvashatjátok majd.

Visszhang Havonta megjelenő iskolaújságKiadja a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola

Szerkesztés: Fő utca 44. Szerkesztő: Kovács Gabriella tanító

Számítógépes munka: Szalai Rudolf tanárFotó: Molnárné Kondoray Zsuzsanna tanár

Felelős kiadó: Szabó Zoltánné Kudomrák Zsuzsanna igazgatóOlvasószerkesztő: Rozsos Gábor