A tengerek részt vesznek olyan létfontosságú feladatok ellátásában is, mint az oxi­géntermelés, tápanyag átala­kítás, viharok elleni védelem, éghajlat-szabályozás. Ugyan­akkor az ember tevékenysége ezen a téren is kifejtette hatá­sát: a halállomány csökken, a korallzátonyok pusztulnak, és még sorolhatnánk. A ten­geri rendszerek és fajok segítik az éghajlat szabá­lyozását, fenntartják az életet lehetővé tevő lég­kört, tápanyaggá alakítják a napenergiát, és lebontják a természetes hulladékot.

Egy év alatt, a világ szénkibocsátásának - mintegy 2 gigatonnának - körülbelül az egyharmadát veszik fel az óceánok. Ez a mennyiség durván azonos a szárazföldi források felvételével.

A tápanyagokban gazdag üledéktől a trágyáig, az emberi hulladéktól a mérgező nehézfémekig és szintetikus vegyszerekig az emberi társadalom minden hulladéka végül is belekerül a kavargó tengerekbe. 

Manapság átlagosan az ember összes fehérjefogyasztásának 6 százaléka, állatifehérje-fogyasztásának pedig 16 százaléka halból származik. Közel egymilliárd ember, elsősorban az ázsiaiak állatifehérje-fogyasztásának legalább 30 százalékát a halfélék szolgáltatják. Ennek a mennyiségnek legnagyobb része az óceánokból származik, bár egyre növekvő mértékben halfarmokon tenyésztik őket. A vízművelés (akvakultúra), a halak mesterséges tavakban, tengeri hrmokon való nevelése, robbanásszerű fejlődésnek indult az utóbbi években. Ma ez a világ élelmiszer-termelésének leggyorsabban növekvő ágazata.

A világ legértékesebb halállományai erősen apadnak. A cápák - melyek az ősi gerincesek 400 millió éves fejlődési vonalának örökösei - minden eddiginél veszélyeztetettebb helyzetben vannak.

A legnagyobb veszteséget a kishalászok szenvedik, akik a világ halfogásának közel a felét adják.

Forrás: sulinet