A hatodik osztályosok Gárdonyi Géza Egri csillagok című művét olvassák. Egy kis ízelítő a hatodikosoknak, ha még valamit nem tudnak. Teneked is, aki még nem, vagy már nem vagy ennek az évfolyamnak a tanulója. Olvass Gárdonyiról!

Gárdonyi Géza (1863-1922)

Forrás: Sulinet

A múlt század negyvenes éveiben élt Bécsben egy magyarországi származású, Ziegler Sándor nevű lakatosmester. Munkája nyomán már jómódú polgárnak számított, amikor 1848-ban kitört a háború a császár és a forradalomra kelt magyar nemzet között. Ziegler Sándor választott, és hazajött Magyarországra, saját költségén fegyvergyárat szervezett a szabadságharc honvédei számára. Kossuth és Petőfi is nagyra becsülte hazafias hevületét és hasznos munkáját. Akármilyen keveset keresett, inkább magától vonta meg a falatot, de jó iskolákban taníttatta öt fia közül a korán értelmesnek mutatkozó Gézát. A sárospataki gimnáziumban, majd a fővárosban végeztette el vele a középiskoláit. Egyetemre azonban már nem tellett. Ziegler Gézából tehát csak tanító lehetett. A fiú már diákkorában verset írt, kezdő tanító korától kezdve pedig prózát. Belekerült az irodalomba, ahol szinte azonnal észrevették. Magyar nevet akart választani magyarságtudatához. Mivel Agárdon született, de Gárdonyban anyakönyvezték, innen vette a Gárdonyi nevet, amelyet felettébb népszerűvé tett, olyannyira, hogy mindmáig a legnépszerűbb, a legtöbbet olvasott magyar írók közé tartozik. A nyolcvanas években otthagyta a falusi tanítóskodást, és felment Budapestre írónak, újságírónak. Világéletében filozófiai izgalomban él, erősen hat rá Schopenhauer pesszimizmusa, de ugyanakkor mélységes részvéttel áll minden emberi bánat mellett..

A magyar irodalom egyik legzavarosabb lelki életű jó írója, akinek az élete tele van pálfordulásokkal. Közben oly szépen, világosan, egyszerűen és mégis gazdag lírai árnyaltsággal ír emberekről, helyzetekről, elmúlt korokról és maga körül látott szenvedő lelkekről, mint kevesen abban az időben.

Budapest után Egerben találta meg otthonát. Ott él mindhalálig magányosan. Ott az egri magányban írja regényeit és novelláit, olykor színjátékait. Versei gondosan fogalmazottak, de jelentéktelenek. Egerben írja leghíresebb regényeit ( Egri csillagok, A láthatatlan ember, Isten rabjai). 1922-ben halt meg, kívánságára a várban temették el. Sírján egyetlen mondat olvasható: „Csak a teste”. Egykori lakóháza ma múzeum.

Egri csillagok

A regény cselekménye közel két évtizedet fog át: 1533-ban a Dél-Bakonyból indul, amikor a kis Cecey Évát és Bornemissza Gergőt elrabolja Jumurdzsák, a félszemű török. Gergőnek és a kis Vicának sikerül megszökni a fogságból. Amikor felnőnek, összeházasodnak. Bornemissza Gergely részt vesz Dobó István mellett Eger védelmében, közben Jumurdzsák elrabolja Gergő és Vica kisfiát, hogy elcserélje talizmánjával, amely annak idején a megszökött Gergőnél maradt. Eger vára kemény és hősies védelem után felszabadul a hosszú török ostrom alól. Bontott, sokszor párhuzamos vezetésű kalandregény, ami ezen felül hősi és szerelmi történeteket is elmesél. A bevezető részekben színes és historikus korrajz elevenedik meg, a két fő részben tömbszerűen megformált egri események viszont prózai hőskölteményekre emlékeztetnek. A fiatal korosztályt valószínűleg a hadi események tárgyszerűsége ragadja magával, de hatásos lehet a Tinóditól merített dokumentumok felhasználása is, és a lélekemelő hősiesség, árulás, titok hatásos ábrázolása.