VisszHang

A Kodály Zoltán Ének–zenei Általános Iskola diáklapja

Készítik a diákújságírók

Nyolc év a Kodályban

Amikor először beléptem az iskolába, gondolkodtam, milyen is lesz majd ide jönni nap mint nap; itt felnőni, barátokat szerezni. Izgatott, milyen osztálytársaim lesznek, találok-e barátokat. Az alsós osztályfőnököm Bogdánné Kiss Katalin tanító volt. Nagyon szerettem őt, így nehéz is volt átmenni az ötödik osztályba. A mai napig tudunk vele beszélgetni, találkozni. A felsős osztályfőnököm Rozsos Gábor lett. Aranyos, de olykor szigorú, főleg arra, aki nem figyel. Van, amikor már fáradtak vagyunk, akkor nem „piszkál” bennünket. Az iskolából öten fognak hiányozni a legjobban, két osztálytársam, az osztályfőnököm, egyvalaki, akinek a neve titok, no és a tanáraim is. Nagyon fognak hiányozni az együtt töltött napok, a kirándulások. Egyetlen hónap és vége a kodályos diákéveknek. Szeretettel és néha szomorúan emlékezem vissza a sulira. A szomorú kifejezést azért használtam, mert becsúszott rossz érdemjegy is, és néha fájdalmak is értek. A suli jó hely. Élvezze ki mindenki ezt a nyolc évet, amit itt eltölthet. A Kodály egy jó suli. Ha év végén a ballagáson sírtok is, gondoljatok a szép percekre. Kodályosok többé már nem lehetünk… Sajnos.

Jádi Éva 8.c