Vissza az előző oldalra

Vissza a tartalomjegyzékre

Előre a következő oldalra

Mozaik

Óriás dobozok és a tankönyvek

A téli szünet első napjai- legalábbis szerintem – nagyon hamar elteltek. Szenteste, azaz december 24-én délután egy kicsit elmentünk sétálni a városba. S mikor hazaértünk egy ferde fenyőt találtunk a szobában. Kiegyenesítettük, s a díszek is szépek voltak rajta. Aztán ajándékbontás következett. Kezdetben azt hittem, hogy óriási ajándékokat kapunk majd, de aztán hamar rájöttünk, hogy a doboz volt hatalmas.

Szilveszterig a napok ugyanolyan gyorsan teltek, mint az előző héten. Január harmadikát mutatott a naptár, amikor már úgy gondoltam, készülődök a suliba. Ám egyik tankönyvem sem volt a helyén. Keresgéltem, meglett. Tanultam is szorgalmasan.

Ludmány Balázs 4.b 

December 31- Január 1.

Szilveszter és Újév napja. Szilveszter a polgári év befejező, január 1-je pedig a következő év kezdőnapja.
Szilveszteri szokások

Szent Szilveszter pápa (IV. század) ünnepe, gyakorlatilag az újév vigíliája. A szilveszteri szokások közös célja, a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsolni. Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szokások melyek célja, az ártó, rontó erők távol tartása a háztól. Eszközei igen változatosak, karikás ostor, duda, csengő, kolomp. Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani. Erdélyben szokás az óév kiharan­gozása, és az új esztendő énekkel köszöntése. Ezeknek a zajos mulatozásoknak a városi megfelelői a szilveszteri trombitálás és sajnos a petárdadobálás is.

Újévi szokások

A január 1-i évkezdés a Gergely-féle naptárreform után vált általánossá. Az új év első napjához számos hiedelem, babona kötődik, mert ennek a napnak a lefolyásából következtettek az egész évre. Így például semmit sem szabad ezen a napon kiadni a házból, mert akkor egész évben minden kimegy onnan. Igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Női munkatilalmi nap is volt, nem szabadott mosni, varrni, fonni, de az állatokat sem fogták be újévkor. Azt tartották, ha újév napja reggelén az első látogató férfi, az szerencsét hoz, ha nő, az szerencsétlenséget. Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, úgy mondják, elvitte az aranyvizet, egész évben szerencsés lesz. Egyes vidékeken a mosdóvízbe egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jelképe. Bizonyos táplálkozási tilalmak is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Baromfit nem lehetett enni, mert a tyúk elkaparja a szerencsét, ellenben ajánlatos volt a malachús fogyasztása, mert az kitúrja a szerencsét. A szemes terményeket is ajánlatos enni- babot, lencsét -, mert akkor sok pénzük lesz a háziaknak.

Január 6.

Vízkereszt napja, a karácsonyi ünnepkör zárónapja, ezután veszi kezdetét a farsangi időszak. Háromkirályok napjának is nevezik, és a karácsonyfát is ezen a napon bontjuk le. Az egyház e napon emlékezik meg Jézus megke­resztelkedéséről. A szentelt víz a templomokban is megtalálható, de a hívek vittek belőle ottho­nukba is. Széthintették a szobában, az istálló­ban, a földeken, hogy egészségesek legyenek. Öntöttek belőle a csecsemő fürdővizébe, vagy éppen meghintették vele az ifjú párt. Betegek­nek általában a halántékát kenegették vele, és behintették természetesen a halottakat is. A keleti egyházban a folyók megszentelése is szokásban volt, körmenetben vonultak a hívek a folyóhoz, ahol faragott keresztet vetettek a vízbe. Ebből a szokásból alakult ki a házszen­telés vagy más szóval koledálás szokása. Sok helyütt a fiúgyermekek  eljártak a házakhoz "háromkirályt járni”.

Január 22.

Vince napja, a bortermelő vidékeken fontos nap. Ekkor metszet­ték a vincevesszőt, amit a meleg szobában hajtattak, ebből   az adott évi termés mennyi­ségére követ­keztettek. Azt tartották, ha ezen a napon jó idő van, jó lesz a szőlőtermés is.