Vissza az előző oldalra

Vissza a tartalomjegyzékre

Előre a következő oldalra

 

Mindennapjaink

 

Megkérdeztük…

Te mit gondolsz? Milyen lesz az iskola ötven, vagy száz év múlva? Néhány társunkat megkérdeztük, ők hogyan vélekednek. Készítette: Bozsó Bibiána, Gázsik Enikő, Tavaszi Zsolt, Ludmány Balázs

 

Stafétabot

Örömmel olvastuk, amikor az egyik levélírónk arra kért bennünket, hogy a „nagy újságokhoz” hasonlóan indítsunk mi is egy olyan rovatot,  amelyben valaki kérdez valakitől, az pedig a válasza után mástól kérdez. Stafétaszerűen.  E rovat diáknak, tanárnak egyaránt szól.

 

A stafétabot indul…

Gázsik Enikő 6.b:

- Szerintem a gyerekek a találmányaikkal fognak foglalkozni. A tanulás kevésbé köti majd le őket. A tankönyvekben csak a legfontosabb tanulnivalók szerepel­nek. Valószínűleg újabb ételek is lesznek. A tanárok szóhasználata megváltozik. Kevésbé beszélnek majd válasz­tékosan. Szerintem nem is lesz olyan szigorú iskolai szabály, mint ma. A tanárok engedé­kenyebbek lesznek. Szerintem,  rossz lesz akkor iskolásnak lenni. 

Jáger Tímea 4.b:

 

 - Szerintem egész héten csak három nap kell iskolába járni, s azt négy napos szünet követi. A diákok szabadon kiválaszthatják, hogy mit akarnak megtanulni. S egyébként meg, amit a suliban tanulnak a gyerekek, annak a felét már óvodás korukban is tudják.

Bozsó Bibiána 6.b:

 - Szerintem a gyerekeket nem érdekli majd az irodalom. Sajnos már most is vannak, akiket ez egyáltalán nem is érdekel. Modern tankönyvekből tanulnak majd, s a tanáraikat sem becsülik meg. Akkor valószínű, hogy senkit sem érdekel majd a mostani életünk, szokásaink, hagyományaink. Minden és mindenki modernebb lesz. 

Szabó Dorottya 5. b osztályos tanuló. A diákújságíró szakkör indulása óta oszlopos tagja a VisszHangnak. Azt kérdezte Szijártó Csilla igazgatóhelyettes nénitől, mi volt diáként a kedvenc  tantárgya?
Németh Betti 7. b: - Számítógépen írnak majd a diákok ötven-száz év múlva. Hordozható laptop-pal, notes book-kal járnak majd a suliba, s nem táskával. Az iskolai hagyományok természetesen megmaradnak. Ez szerintem nagyon jó.

Szijártó Csilla néni: - Iskolásként az irodalmat szeretettem a legjobban, mert imádtam olvasni. Kedvenc könyveim voltak a pöttyös, a csíkos kötetek, valamint az indián történetek. Tudom, az utóbbi inkább fiúknak szól, de kedbveltem az izgalmas írásokat.

Az alsós igazgatóhelyettes a stafétabotot Zarka Péter testnevelő tanárnak adta át. Csilla néni arra volt kíváncsi, hogyan érzi magát Péter bácsi sulinkban.

Lukács Hedvig 5.b osztályos könyv­ajánlója

Szabó Magda: Abigél

 

Mivel nem volt időm megnézni a nemrégiben vetített könyv alapján készült tévéfilmet, elolvastam a művet.

A történet egy iskolás lányról, Vitay Georgináról szól. 1943-at írunk. Gina elválik apjától, az egyetlen szülőjétől, s beköltözik a „Matulába”, egy bentlakásos iskolába. Ott teljesen „megváltoz­tatják” kívülről és belülről is. Eleinte küzd ellene, küszködik környezetével, míg több fordulat után kibékül osztálytársaival. Kedves olvasmány lehet, azoknak, akik szeretik Szabó Magda írásait. 

 

Zarka Péter tanár bácsi: - Nagyon szeretem az itteni légkört. Annak ellenére, hogy a legtöbb osztályban éneket tanulnak magasabb óraszámban, úgy vettem észre, hogy a testnevelést is kedvelitek, s a tantárgyhoz való hozzáállásotokkal sincs semmi gonmd. Érzem, szerettek mozogni, sportolni.

Zarka Péter bácsi Léber János tanár bácsinak adta át a stafétabotot, azaz a kérdezés lehetőségét.  Arra volt kíváncsi, változtak-e a diákok és persze az iskola is azóta, amióta János bácsi az iskolánkban tanít.

A hónap csillagjegye: Bak

December 22 -től január 20-ig

Az állatöv tizedik jegye. Eleme a föld. Stabilitása kardinális. Uralkodó bolygója a Szaturnusz. Polaritása negatív. Legjellemzőbb tulajdonságai: a pesszimizmus, befelé forduló, kitartó, takarékos. Óriási az önuralma és a munkabírása. A Szaturnusz révén sok kemény leckét kap az élettől. Olyat, amitől más már rég összeroppanna. A Bak viszont tanul belőle, nemesedik tőle. Már a gyermekkora sem olyan felhőtlen, mint másoké. Többnyire anyagi gondokkal küzdött a család, de még ha nem így volt is, az élet valamilyen téren korán próbára tette. Talán nem értették meg a szülei, és emiatt kellett gyerekfejjel megtanulnia, hogyan állja meg a helyét egyedül a világban, hogyan uralkodjék önmagán. Soha nem adja meg magát, hamar megtanulja leküzdeni a nehéz helyzeteket. Nehezen megközelíthető, és csak ritkán mutatja ki érzelmeit. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy érzéketlen. Csupán arra utal, hogy nincs meg a kellő önbizalma ahhoz, hogy kimutassa igényeit és belső vágyait. Ez nem önbizalomhiány jele. Az önbecsülése egészséges, sőt, néha az idegenek szemében már önhittségnek tűnik. Mindig mindenkivel három lépés távolságot tart.

Erre a kérdésre a februári VisszHangban kaphattok váalszt. S akkor olvashatjátok el azt is, hogy Léber János bácsi melyik diáktól, vagy tanártól szeretne megtudni valamit.

 

Készítette: Simon Klára, Tavaszi Renáta 7.b  

 

Csúcsciki?

 

Ezzel a címmel indítunk februártól újabb rovatot nemcsak újságíróknak. Olyan írásokat várunk, melyekben leírjátok szomorú, vagy éppen örömteli történeteiteket. Ha nem szeretnétek kínos helyzetet, akkor egy fantázianevet írjál a mondataid alá.