Vissza az előző lapra

Vissza a tartalomjegyzékre

Előre a következő oldalra

Angolórán németül

Április elsejéről szinte mindenkinek a bolondozás, viccelődés juta az eszébe. Különböző csínytevéseket követnek el, hogy jó kedvre derítsenek másokat. Így tett a mi osztályunk is április 1-jén a 6. órában. Sokat tanácskoztunk, mi legyen a „merénylet” Ujváry Rita néni és Dombosi Kornélia néni ellen. Végül úgy döntöttünk, hogy termet cserélünk. Az angoltanárunk kedvesen fogadta a németeseket. Megmutatta a többiek dolgozatát, zenét hallgattunk. Nagyon meglepő volt, hogy a felnőttek is értik az április elsejei bolondozást. 

Simon Klára 6.b      

 

 Bolondok napja az 5.b-ben

 

Osztályunk már hetekkel a jeles nap előtt tervezgette csínytevését. Ám amikor eljött a nagy nap, többen meggondolták magukat, s jobbnak látták „kiszállni a mókából”.  Azt gondolták, osztályfőnöki figyelmeztetést kapnak majd.

Az első óránk rajzóra óra volt. Azt terveztük, hogy valaki kiesik a padból ájulást színlelve. Ez nem jött be, sebaj! Matekórára azt terveztük, hogy az egyik lány sminkeli magát, mire a többiek megkérdezik tőle, hogy mit csinálsz. Erre ő válaszolta volna, hogy még randira se lehet készülni. Persze, egyikből sem lett semmi.

 

Bozsó Bibiána 5.b

 

Szerelem, bolondozás, kövér méhecskék
 
Április a szerelem hónapja, melyet korábban Vénusz istenasszonynak
 szenteltek, annál is inkább, mert a naptárt reformáló Julius Ceasar
 a maga családjának ősanyját tisztelte ebben az istenasszonyban. 
Vénusz mellékneve „aprilis” volt, mely szó az „aprire”, „megnyitni”
 igéből ered. Ebből a napból miként is lett a bolondok napja, igazából 
nem lehet tudni. Mint azt Supka Géza Kalandozás a kalendáriumban 
és más érdekességek című könyvéből megtudhatjuk, sok találgatás
 van eredetéről, ám egyik sem meggyőző. E napnak világszerte sok 
elnevezése van. Angliában „All fools Day” (minden bolondok napja),
 Franciaországban „poison d'Avril” (áprilisi hal), Olaszországban 
hasonlóan „il pesce d'aprile”, Németországban „Narrentga” a neve. 
Úgy, mint nálunk, a szláv területen is egészen az újabb időkig
 ismeretlen volt ez a szokás. Tulajdonképpen Németországban 
is csupán 1631 óta ismerik. Talán az óitáliai Saturnaliákból
 származott középkori bolondünnepre lehetne visszavezetni, 
amelyet a középkorban „festa stultorum” vagy „follorum” néven 
emlegettek. Az egyetlen hiba ezzel a megoldással, hogy ezt a 
bizonyos napot –melynek első nyomait a 12. században fedezhetjük 
fel – december 28-án (az Aprószentek ünnepén) vagy újév napján 
ülték meg. Ezenkívül sok összefüggést találhatunk a két ünnep között. 
A bolondünnepen ugyanis a diákgyerekek gyerekapátokat, 
gyerekpüspököket és gyerekpápát választottak, akik a templomokban 
rendszeres liturgikus szolgálatot végeztek és körmeneteket tartottak. 
Azonban minél szabadosabb formát öltött az ünnep, annál durvább 
szövegű dallamokat énekeltek hozzá. A pápák, püspökök, a francia 
és a spanyol zsinatok már a 13. század óta tilalmazták ezt a vallást 
gyalázó szokást, amely ezek ellenére fennmaradt, s a Sorbonne-nak 
1544-ben újabb tiltó rendszabályokat kellett kibocsátania, s még a 
dijoni parlament is foglalkozott vele 1552-ben. Annak ellenére, 
hogy az újévi és április elsejei bolondnap közötti összefüggés kétes, 
feltűnő, hogy az utolsó franciaországi tilalmakkal körülbelül egy időben, 
1538-ban jelentkezik német földön egy furcsa népszokás, amely talán 
átmenetet jelenthetett a két nap között. Az említett évben ugyanis az 
augsburgi országgyűlés április elsejére nagy valutarendezést tűzött ki, 
s a bennfentesek óriási spekulációkat akartak végrehajtani. S amikor 
aztán a valutareform mégis elmaradt, a spekulánsok ráfizettek 
manipulációikra, s közröhej tárgyává lettek. Ettől fogva ezt a napot 
német területen „az elbolondítás napjaként” emlegetik. Az áprilisi tréfa 
persze nem mindig sikerül jól. Magyarországról van egy 1891-es adat, 
mely szerint egy vidéki városban egy anya és leánya öngyilkos lett, mert 
egyik ismerősük április elsején levelet írt nekik Budapestről, hogy a 
katonai szolgálatot teljesítő fia, illetve bátyja haditörvényszék elé került, 
ahol halálra ítélték, mert lekopott a cipősarka. A magyar gazdák régi 
előírásai szerint a méheket április elsején vagy április első hetében, 
lehetőleg szerdán vagy csütörtökön kell kiereszteni első röptükre, 
mert így lesznek méhecskéik abban az esztendőben szorgalmatosak,
 kövérek és elevenek.

 

Áprilisi tréfák a 6.b-ben

 

A 6.b osztály április elsejéje nem valami fényesen kezdődött. Az első órában történelem dolgozatot írtunk, s a másodikban már nem is volt kedvünk senkit sem megtréfálni. A következő óránk matek volt, néhány társam gondolt egy nagyot: valaki tüsszentett és a többiek kifújták az orrukat. Jól bevált. Szerencsére Edit néni nem szidott le senkit, mint ahogy rajzórán Éva néni sem, pedig ember helyett pont, pont vesszőcskét rajzoltunk, s három lány be is ragadt a mosdóba.  Énekóra következett, Ani nénivel. Az aulában és nem a teremben vártuk. Amint beért, az osztály a Süss fel nap című dalt énekelve beballagott a terembe. A hatodik órában a nyelvi óráink következtek. Azt találtuk ki, hogy a németesek az angol terembe, az angolosok pedig a német teremben foglalják el a helyüket. A tanárnők persze értették a tréfát, s nem is kellett helyet cserélnünk, tettük a dolgunkat „fordított nyelven”. Még dalt is tanultunk.

Úgy érzem, a 6.b igazán vicces dolgokat tett ezen a napon. Ám arra nagyon ügyeltünk, hogy ne sértsünk meg senkit.

Tavaszi Renáta 6.b        

 

Kirándulás a költészet napján

 

Április 11-én a 4. b és a 4. c osztály Göllébe utazott, hogy meglátogassa Fekete István szülőházát , s azt az iskolát ahol ő is tanult.

Az iskola folyosóján járkálva, a tablókon néhány ismerős arcot is felfedeztünk. E falak közt tanított valaha Széles Józsefné Ancsa néni és Nagy Endre tanár bácsi is. Mivel ez egy falusi iskola, sok mindenben különbözik a miénktől. Nem emeletes, s kisebb a tornaterme is. S persze nem városi gyerekek tanulnak itt.

Az író szülőházában sok információt kaptunk az épületről, s természetesen Fekete Istvánról. Néhányat ti is megjegyezhettek:

- Fekete Istvánnak összesen tizennyolcmillió könyve kelt el, ebből egymillió-ötszázezer külföldön.

- Élete során negyvenhét regényt írt.

- Göllében, Ajkán, Dombóváron találhatók személyes tárgyai.- Ötévesen íratták be az iskolába saját kérésére.

- Hétévesen írta meg első verses füzetét.

- Nem volt a legjobb tanuló, minden huncutságban benne volt.

- Tízéves korában költöztek be Kaposvárra, majd mentek Ajkára, s Budapesten halt meg.

- A Ballagó idő című könyvének második kötetét már nem tudta befejezni.

 

Fekete István ismertebb művei: Vuk, Csí, Kele, Bogáncs, , Tüskevár, a Koppányi aga testamentuma , Ballagó idő, Tüskevár

Ha tehetitek, ti is látogassatok el Göllébe!

Szabó Dorottya 4.b