A 7.b osztályos Tóth Péter különdíjat kapott a nemrégiben Zalaegerszegen megrendezett IX országos Lubik Imre trombitaversenyen. Pétert a zenérõl, s hobbijáról kérdeztük.
 

– A legtöbb zenét kedvelõ diák zongorát, vagy fuvolát választ hangszerének. Te miért a trombitát választottad?
– Öt éve a kaposmérõi falunapon láttam és hallottam egy ifjúsági fúvószenekar mûsorát. Azonnal megtetszett a szólózó trombitás játéka. Akkor eldöntöttem, én is megtanulok ezen a hangszeren.
– Azelõtt sohasem játszottál más hangszeren?
– Nem. Öt éve kezdtem el zenélni.
– Mit kellett tenned, hogy trombitálhass?
– Beiratkoztam a zeneiskolába. Ott azonban a tanárok lebeszéltek errõl a hangszerrõl. Ugyanis, mint mondták nagyon vastag hozzá a szám, s ez befolyásolná a teljesítményemet. Ám én mindenáron trombitázni akartam, hiába tanácsolták, tanuljak mélyebb hangot adó hangszeren. Kiálltam eredeti elképzelésem mellett.
– Nemrégiben Zalaegerszegrõl egy különdíjjal tértél haza. Voltál már korábban is zenei megmérettetésen?
– Megyei versenyeken már jártam, kétszer lettem elsõ helyezett. Ám legbüszkébb a zalaegerszegi versenyre vagyok. Az országból hatvan gyerek gyûlt össze, korcsoportomban pedig tizenkilenccel versenyeztem. Kaposvárról még senki sem hozott errõl a versenyrõl különdíjat.
– Mit kell tudnunk a zalaegerszegi versenyrõl?
– A zalaegerszegi zsinagógában adtuk elõ a kötelezõ és a szabadon választott zenemûveket. Hatalmas élmény volt számomra a verseny, mert még sosem voltam országos megmérettetésen. No és láthattam több trombitást is.
– Hogyan készültél a megmérettetésre?
– Trombita tanárommal, Bogáthy Józsi bácsival minden reggel, tanítás elõtt hét órától háromnegyed nyolcig gyakoroltunk. Ez természetesen akkor is így volt, és van is ha éppen nem versenyre készülünk.
– Úgy tudom, nemcsak trombitán játszol.
– Így van. Zongorázni is tanulok, valamint ütõs hangszereken - xilofon, dob, harangjáték - is játszom.
– Melyiket szereted jobban?
– A trombitát.
– Számodra mi a szépsége a trombitázásnak?
– A hangja, mert olyan lágy. A játéktechnikája is nagyon érdekes. Legjobban a gyors ritmusú darabokat szeretem rajta elfújni.
– Meddig szeretnél még trombitázni?
– Valószínû, hogy a foglalkozásom is ehhez kapcsolódik majd. Zenekarban is szívesen játszanék. Természetesen zenei iskolában szeretnék továbbtanulni.
– Mit tapasztalsz, kedvelt hangszer a fiatalok körében a trombita?
– Szerintem a fúvósok lekörözik a vonósokat. A zeneiskolában is több a fúvós hangszeren játszó diák.
– Összeegyeztethetõ nálad a zenélés a tanulással?
– Hát… Egy kicsit rontja a jegyeimet. Több idõt zenélek, mint tanulok, s ez olykor a jegyeimen is meglátszik.
– Mi mindennel foglalkozol? Hogyan telik egy napod?
– Elég zsúfolt egy napom. Felkelek, reggel hét órára megyek Józsi bácsihoz próbára. Háromnegyed nyolckor befejezzük a gyakorlást. Tanórák következnek, s délután háromkor elhagyom az iskolát, mert még különórákra is járok.
– Milyen különórákra jársz?
– Zongoraórára a zeneiskolában, s ütõs próbára ugyanott. De angolt is tanulok, szolfézsra és matekszakkörre is járok. Szombatonként pedig az ifjúsági fúvószenekarral gyakorolunk. Persze ezeket a programokat nem egy napra sûrítem össze.
– Ne marad ki a játék, a „gyerekség” az életedbõl?
– Már mások is mondták, s én is jól tudom, hogy kevés a „gyerekéletem”. De már megszoktam, hogy sok az elfoglaltságom.
– Mennyit zenélsz otthon?
– Körülbelül fél órát. De mivel tagja vagyok a Kodály-zenekarnak, a városi kamarazenekarnak, s az ifjúsági fúvószenekarnak is, így rengeteget játszhatom a trombitán.
– Van kedvenc darabod, amit szívesen fújsz?
– A Jézus Krisztus Szupersztár címû musicalben van egy szóló, azt mindig szívesen játszom.
– Szeretnél egyszer majd zenekart alapítani?
– Inkább karmester szeretnék lenni, egyelõre ez a tervem.
– Hová szeretnél továbbtanulni?
– A pécsi zenemûvészeti szakközépiskolába, vagy a budapesti Szent István Gimnáziumba.
– Kiknek ajánlanád a trombitálást?
– Bárkinek, aki szereti a zenét.
– Fiúk vagy lányok választják ezt a hangszert?
– Szerintem a fiúk választják inkább. Fiús hangszer, mert fizikai erõ kell hozzá; a karunkkal kell megtartani, s jó állóképesség is szükséges.
– Jut idõd más szabadidõs elfoglaltságra is?
– Biciklizem, úszom.
– Szeretnél még más hangszeren is megtanulni?
– Szeretnék gitározni. Remélem ez az álmom hamarosan meg is valósulhat. Ehhez is szorgalom és kitartás kell.

Sápi Endréné Mariann néni a 3.b osztályosok napközise maga készíti azokat a bábokat, amelyekkel a  H.M. Vadrózsa bábcsoporttal színpadra lép.
Az újságíró szakkörön szenvedélyérõl, a bábcsoportról és legutóbbi fellépésükrõl faggattuk.

– Hány fõs a H.M. Vadrózsa Bábcsoport?
– Tizenkét diák mellett én vagyok az egyetlen felnõtt fellép?.
– Kik a csoport tagjai?
– Ma már iskolánk volt és jelenlegi növendékei..
– Mit jelent a H.M. rövidítés a társulat nevében?
– A Magyar Honvédség támogatja a Vadrózsa bábcsoportot. Nemcsak anyagilag, de a felkészülésünk helyszínét is biztosítják. H.M., tehát Honvédelmi Minisztériumot jelöl.
– Milyen bábokkal játszanak a „vadrózsák”?
– A damillal mozgatható marionett figurákkal, és úgynevezett fekete színházzal.
– Mit jelent a fekete színház?
– A fekete színházi játék a látványra épül. Teljesen más, mint az árnyjáték, a kesztyû-és marionett bábozás. A sötétben a nézõ csak azt látja, amit mi szerenénk bemutatni. Hogy hogyan csináljuk, az nem derül ki.
– Milyen ruhákban lépnek színpadra, ha éppen fekete színházat játszanak?
– Feketében. És erre dolgozunk rá különféle figurákat, formákat, hogy a teljes sötétségben azok érvényesüljenek, mozgó színes formákat alkossanak.
– Hobbi vagy munka ön számára a bábozás, bábkészítés?
– A lányom kicsi korában rámutatott a tévében egy bábfigurára, s felkiáltott, hogy anya, olyan bábot szeretnék. Akkor készítettem  el az elsõ marionett kacsát. Bevittem az akkori munkahelyemre, a Petõfi iskolába. A gyerekek annyira megkedvelték, hogy úgy döntöttünk, csapatbemutatón is megmutatjuk, mit tudhat egy marionett báb. Abból a kis közösségbõl kerültek ki a bábcsoport alapító tagjai. Az elsõ fellépésünk a helyõrségi klubban volt. Az akkor klubvezetõ, Szûcs Tibor is látta, ahogy a kacsák táncolnak. Megkért bennünket, legyünk a helyõrségi klub bábcsoportja. Ez 1985-ben volt. Azóta hobbi és munka nekem a bábozás.
– Milyen figurákat készített az évek során?
– Általában állatokat. A marionett majmok a damil segítségével tudnak spárgázni, bukfencezni, a zsiráf pörög, ugrál. A strucc repül, a maci szaltózik, a sárkány tüzet fúj. Van bohócunk is, az pedig hangszeren játszik
– Honnét kapta a csoport a Vadrózsa nevet?
– Az egyik pedagógus munkatársam egyszer csak azt mondta: a rózsa olyan szép, ez a lányokat jelképezze, te pedig vad vagy, mert ösztönösen készültek elsõ bábjaid, mûsorszámaid. Így  lettünk Vadrózsák.
– Gondolt már arra, hogy abbahagyja a bábozást, bábkészítést?
– Lassan húsz éve nap mint a bábok világában élek. Úgy érzem, itt az ideje, hogy befejezzem. Ez a gondolat régóta foglalkoztat. Sokat éjszakázom, ugyanis ilyenkor varrom a fekete színházas fellépõ ruhákat, kellékeket, marionett bábokat. Ám nagyon büszke vagyok arra, hogy tanítványaim már most többet tudnak a bábozásról, mint én.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki a Vadrózsák tagja legyen?
– Mindig is tizenkét tanulóval dolgoztam. Ennél több tagot nem tudnék foglalkoztatni, mivel valamennyi ruhájukat, bábjaikat én varrom. Általában abból az osztályból kerülnek ki a tagok, ahol tanítok. De arra is volt már példa, hogy az idõsebb növendékem hozta kistestvérét.
– Milyen városokban léptek már fel?
– Az utóbbi idõben voltunk Szolnokon, Székesfehérváron, Veszprémben, Budapesten, Seregélyesen, Pécsen. Külföldön Peking, Daliem volt a legemlékezetesebb.
– Legutóbbi versenyük Egerben volt. Melyik technikával álltak színpadra?
– A fekete színházas mûsorunkkal léptünk fel az országos bábfesztiválon
– Ön is játszik a színpadon?
– Igen. Akár marionett bábozás, akár fekete színház, a gyerekekkel együtt dolgozom.
– Hogyan szerepeltek Egerben?
– A Magyar Mûvelõdési Intézet különdíját hoztuk haza. Ezenkívül pedagógiai és rendezõi munkámért különdíjban részesítettek. Tavaly is elhoztuk az intézet különdíját, de akkor a marionett bábozásunkat díjazták. Jövõre is marionett bábokkal fogunk szerencsét próbálni.
– A marionett és a feketeszínház mûsoraiban zenés-táncos mûsorszámokkal kápráztatják el a nézõket. Soha nem gondoltak arra, hogy mesedarabokat is elõadjanak?
– A versenyeken is mindig mesét várnak a nézõk, a zsûrik. Mi sajátos mûfajban játszunk. Ezt revübábnak hívják. A megmérettetéseken a mesedarabokat elõadókkal együtt szerepeltetnek bennünket. Mivel nem mese a játékunk, helyezést sem érhetünk el, csakis különdíjakat kaphatunk. Egyszer megkérdezte tõlem Lengyel Pál, a Kolibri Bábszínház rendezõje, hogy ezzel a magas szintû munkánkkal miért nem játszunk mesedarabot. Akkor hirtelen nem tudtam válaszolni. Azt gondolom,  mesedarabnál  nem önmagunkat adnánk. Mi a zenés-táncos mûsorokat szeretjük.
– Van más hobbija is a bábozáson kívül?
– Ha van egy kis szabad idõm, akkor  futok egy nagyot a kutyámmal. De gyûjtöm a kinderfigurákat is. Már több száz van belõlük.
– Hol és mikor láthatjuk a H.M. Vadrózsa Bábcsoportot fellépni?
A fekete színház mûsorunkkal, amelynek címe Tavaszi zsenge zsongás, a december 16-i mûvészeti esten szeretnénk meglepni a nézõket.
 

Katasztrófákról is tanulnak A sok iskolai szakkör közül talán a legszembetûnõbb, legérdekesebb elnevezésû a katasztrófa–és polgárvédelmi foglalkozás, amelyet kéthetente csütörtökön Molnárné Kondoray Zsuzsanna néni tart. A tanárnõt a szakkörrõl kérdeztük. – Mi a szakkör célja? – A szakkörön a gyerekek megismerkedhetnek a katasztrófavédelem céljával, a védelemmel, katasztrófákkal, s azzal is, hogy hogyan kerülhetõ el a veszély.  – Mióta mûködik a foglalkozás? – A polgárvédelmi szakkört már 1994-ben is tartottam, de hivatalosan csak két éve. –Kik lehetnek a szakkör tagjai? – Azok a diákok járhatnak ide, akiket ez a téma érdekel, s van még erre is idejük. Elõször mindig elméleti tananyaggal foglalkozunk, majd ügyességi feladatokkal végzünk. Ilyen például a navigálás egy labirintusban. – Versenyekre viszi a szakköröseit? – Nagyon büszkék vagyunk az eddigi munkánkra, hiszen megyei második és harmadik, továbbá országos harmadik helyet is szereztünk már. 1998-ban országos második helyezést is elértünk.  A polgárvédelmi szakkörrõl a nyolcadikos Veres-Székely Vidort is megkérdeztük. – Mióta vagy tagja a szakkörnek? – Hatodikos voltam, amikor beiratkoztam. Hetedikesként nem volt idõm, de most újra tag vagyok.  – Mi számodra a szakkör szépsége? – A gyakorlati feladatokat nagyon szeretem. A legjobb az, amikor egy társunk gázálarcban van, s egy babát kell kimentenie egy labirintusból. A többiek addig egy rádión keresztül mondjuk a mentõnek az útvonalat. Sokszor számítógépezünk is. Persze, ezen a szakkörön is sokat kell tanulni. Tavaszi Renáta, Szûcs Ivett, Rozsos Eszter

Kodály Zoltán életérõl, munkásságáról szóló városi vetélkedõrõl iskolánk nyolcadikosai hozták el a legjobbaknak járó díjat. A csapat tagjai: Bogdán Dóra, Banó Annamária, Horváth Vera, Tóth Ildikó, Vass Noémi, Veres-Székely Vidor. Felkészít? tanáruk Nagy Endre tanár.   Mintegy ötven 7-8. osztályos vett részt a Varga Tamás matematika háziversenyen.  A városi  megmérettetésen majd Hermann Eszter, Andrássy Gabriella, Antal Andrea, Veres-Székely Vidor nyolcadikosok képviselik iskolánkat.

 
 

Novemberi rejtvényeink megfejtései: 1. Jó, majd akkor játszom rajta,  amikor alszol. 2.Például:VÍZ-VÍG-VÉG-JÉG MÁR-JÁR-TÁR-ZÁR KÉZ-RÉZ-RÁZ-LÁZ-LÁB 3.  A MATEK 4.  kikap, iroda, komor, adoma, paraj 5. csinos-kínos-csíkos Nyerteseink: Valu Ildikó 2 jó megfejtés, Hajdu Xénia 3 jó megfejtés Balatoni Petra 4 jó megfejtés Major Petra 3 jó megfejtés Takács Andrea 5 jó megfejtés. Sz?cs Daniella 5 jó megfejtés Tencz Andrienn 5 jó megfejtés Czigány Lolita 5 jó megfejtés Tencz Róbert 5 jó megfejtés Baracsi Martina 3 jó megfejtés Kakstedter Olivér 1 jó megfejtés Piller Dorottya 3 jó megfejtés Lukács Hedvig 3 jó megfejtés Szabó Dorottya 3 jó megfejtés Eigner Eszter  3 jó megoldás    A novemberi rejtvények ajándékait a Somogyi Hírlap és Szemes Anikó ajánlotta fel. A 4.a osztályba gyere a nyereményedért! A Mozis Rejtvény nyertesei: Parrag Zsombor 4/c és Sz?cs Ivett 6/b A Hollywood Multiplex mozi jegyeiért a 4. a osztályban gyertek.

Diákszemmel a mûvészetrõl Kiállításon jártunk, csapatokban dolgoztunk, a megadott kérdésekre a helyszínen kerestük a választ, s alkottunk kritikára valót. Néhány munkánkat olvassátok el ti is! Újabb kiállítás a galériában Ruczek Zsófia képzõmûvészeti kiállításán járva megismerkedtünk a mai fiatalság modern alkotásaival. Ruczek Zsófi, iskolánk egykori tanulójának mintegy ötven képzõmûvészeti alkotása volt látható a galériában. Nem a megszokott színváltozatokat használja munkáiban, hanem bátran keveri a zöldet, kéket, sárgát, a vöröset. Az alkotások között látni fali díszeket, képeket is, amelyek otthonunkat is hangulatossá teheti. Ezenkívül ékszereket és ruhákat is látni, amelyek a jövõ divatját mutatják be, teszik szebbé viselõjüket. Persze, ha van elég bátorsága valakinek felvenni a lazán szõtt kis szoknyát.  A tárgyak elsõ látásra furcsának tûntek, ám ha jobban megnéztük, rájöhettünk, mekkora értéket rejtenek. ( Lukács Hedvig, Rekettye Ágnes, Bogdán Árpád, Tencz Róbert, Reinisch Réka) Kreatív kiállítás A múlt hónapban Ruczek Zsófia, iskolánk volt tanulója mutatta be alkotásait az iskolagalériában. Zsófi jelenleg az Iparm?vészeti szakközépiskola 13. osztályos tanulója. Az iskolában tanultak alapján készítette el csodálatos pasztellkréta, akvarell képeit, valamint praktikus és egyben hasznos dolgait. A tárlatra több mint ötven alkotását hozta el. A mûvek között rácsodálkozhattunk táskák, ruha kiegészítõk, festmények, és különbözõ díszek forgatagára is. Ezek a tárgyak nemcsak galériába valók, lakásunkat is hangulatossá tehetik. A nem mindennapi alkotások viszont néhány gyereket megmosolyogtattak. A kiállítást egyébként november 30-ig tekinthettük meg. (Szûcs Ivett, Doktor Nikolett) A jövõ szemléltetése Az igazgató néni azt tervezte el az év elején, hogy minden hónapban volt diákjaink, tanáraink alkotásait iskolánk galériájában mutassuk be. Novemberben Ruczek Zsófi, iskolánk volt tanulója modern stílusú tárlatával lepte meg az érdeklõdõket.  A falakra ezúttal Ruczek Zsófinak mintegy 30 festménye, különleges, egyedi tervezésû, alkotású ruhái, táskái ékszerek kerültek. A tárgyak többnyire természetes alapanyagokból készültek. A képeken a kék és a bordó színárnyalatai uralkodtak. Néhány alkotásnak ugyan nem lehetett érteni a célját, ám éppen emiatt hihetetlenül fantasztikus volt. A kiállítás a jövõ világot kívánta nekünk bemutatni. (Rozsos Eszter, Cser Anasztázia, Gölle Judit, Tavaszi Renáta)

 

Az alsós népdaléneklési versenyen a 4.b és c osztályosok köszöntötték dalukkal az egybegyûlt 2-4 osztályosokat. Az iskolai zenei megmérettetésen elsõ helyezést ért el Utasi Martian 2.b, Rácz Krisztina 3.b, Sipos Nóra és Páli Fruzsina 4.b osztályos tanuló. Második helyezést ért el Simon Nóra 2.b, Hunyadkürti Soma 3.c, Györék Alexandra 4.b. A harmadiknak járó díjat Ludmány Tamás 2.b, Torma Lívia 3.b, Bizvurm Rebeka 4.c vihette haza. Negyedik lett Lapp Viktória 2.c, Gõgh Bettina 3.a osztályos. Papp Lívia 2.b osztályos az ötödik, Bodó Lilla, Koch Nóra 2.b, Frei  Zsanett 2.c és Valenta Virág 2.a pedig a hatodik hellyel büszkélkedhet.

Segítség, segítség, fogorvos! Baracsi Martina 4.a      Fogorvos. Ha ezt a szót halljuk van, aki megrémül, s van, aki csak legyint egyet. Az osztályommal november 21-én éltük át a fogászat izgalmait dr. Németh Gabriella fogorvosnál.      Köztudott, szinte minden gyerek szereti az édességet, ezért fontos, a helyes fogápolás, no meg a többszöri fogorvosi ellenõrzés. A tejfogakat felváltó maradandó fogak egész életünkre szólnak. Hasonló bölcsességekrõl beszélgettünk, miközben nagy izgalommal ültünk a fogorvosi rendelõben. Névsor szerint hívtak be bennünket a vizsgálatra. Osztálytársaim közt voltak, akiknek bizony beavatkozásra volt szüksége, ezért visszarendelték õket egy késõbbi idõpontra.      Azért, hogy a rendelõben a várakozás ne izgalomban teljen, hanem derûsen üljünk a székben, ahhoz semmi más nem kell, minthogy rendszeresen mossuk fogainkat, sok gyümölcsöt együnk, ne harapjunk túl kemény tárgyakra, mert azzal elõbb-utóbb a fogorvos segítségére szorulunk. Meglátjátok, így ti is ugyanolyan nyugodtan léphettek ki a rendelõbõl, mint ahogy társaimmal együtt én is tettem.

Véleményem Lukács Hedvig 4.b Bevallom, nekem a magyarórák nem tetszenek. Igaz, hogy szeretek olvasni és írni, de valahogy unalmasak. Több játékkal, munkával talán számomra is érdekesebbé lehetne tenni. Természetesen a felmérõkre mindig készülök. A magyarórának azért van ám jó oldala is. Mégpedig akkor, ha más , vagy éppen én elõadást tartok. Például az aradi vértanukról. Vagy említhetem azt is, amikor gyûjtõmunkát kell végezni egy témával kapcsolatban. Persze minden feladatnak van jó oldala. Még az is észlelheti, aki nem igazán szereti ezt a tantárgyat.

Meseíró nyolcadikos Szûcs Nikolett 8.b osztályos tanulónk Piroska és a farkas folytatása címû meséje kiadványba kerül. A megyei meseíró pályázatra elküldött mûvet a szakmai zsûri a legérdekesebbnek találta. Az ország tehetséges meseíró diákjainak munkáiból egy mesekönyvet is szerkesztenek. Niki meséje is ott lesz a gyûjteményben. A mesekönyv megjelenésének tiszteletére  december 13-án, délután 2 órakor az Együd Árpád Mûvelõdési Központban várják a diáklányt is.

Szék és pad nélkül az iskolában Szinte megszámlálhatatlan az a sok név, akik iskolánk – korábbi nevein Anna Iskola, Május 1. úti, majd Tóth Lajos Általános Iskola – pedagógusai voltak. Embersics Imréné Erzsi néni 1960-tól 1971-ig tanított iskolánkban. A ma már 64 éves, nyugdíjas tanárnõt iskolai emlékeirõl kérdeztem.  – Milyen volt iskolánk, amikor itt diákoskodott, majd itt tanított? – A második világháború után lettem elsõ osztályos. Akkor még nem voltak padok, székek, csak egy tábla. A diákok maguk gondoskodtak a sámliról (ülõke), palavesszõrõl, palatábláról, két hasáb fáról, hogy fûthessék a termet. Úgy tanultuk meg a írni-olvasni, hogy nemcsak hangoztattuk, mozgással el is játszottuk. Az oroszok akkor az Anna utcai iskolát istállónak használták.  – Milyenek voltak az akkori diákok? – Amikor diák voltam, akkor a gyerekek még fegyelmezettebbek voltak, mint amikor már tanítottam. A magas osztálylétszám miatt nehezebb volt az oktatás-nevelés.  – Milyen tantárgyat tanított? – Osztályfõnök voltam és matematikát, fizikát tanítottam.  – Hogyan került hajdani iskolánkba? – Az akkori igazgató, Csajághy Károly kérésére Kaposmérõbõl kerültem az akkor még Tóth Lajosról elnevezett iskolánkba. – Meddig tanított? – 11 évig tanítottam. Az elsõ használható könyvtárat is én szerveztem meg a gyerekekkel együtt. – Mit jelentett önnek iskolánkban dolgozni? – Az iskolától megkaptam a szakmához szükséges tudnivalókat, segítséget, szeretet,. Vagyis példát adtak az alapos munkára.  – Mit kapott a családoktól? – Nagyon szeretetre méltó gyerekeket, akik ugyanilyen szeretetre méltó családból érkeztek.   Lukács Hedvig 4.b

Számítógéprõl mindent Országos számítógépes-informatika és mûveltségi versenyrõl két elsõ díjat hozott haza iskolánk három tanulója. A Tóth Emese 7.a, Veres-Székely Vidor 8.c és Zéman Richárd 8.c alkotta csapat a kecskeméti versenyen informatika elméleti kategóriában és a mûveltségi teszt kitöltésében is az ország legjobbja volt.     Atlétikán jeleskednek   Fábián Szabolcs tanár atlétika edzéseire hétfõn háromnegyed háromkor, szerdán pedig negyed kettõkor mennek a sportolni vágyók. A testnevelõ tanárt az edzésekrõl kérdeztük. – Az atlétikaedzés nagyon hasonlít a testnevelésórákhoz, de nagyobb figyelmet fordítunk az atlétikai számokra is –  mondta a tanár. – Azok a gyerekek járnak hozzám sportolni, akik a zene helyett, vagy mellett a mozgást részesítik elõnyben. Városi diákolimpia ügyességi többpróba versenyén is részt vettek már az õsszel. Öt fõs lánycsapatunk a harmadik, a fiúk pedig az ötödik helyezést hozták el.  A lányok csapatában bizonyította fürgeségét Eigner Eszter, Dobrotka Boglárka, Baranyai Alexandra, Krasznai Bianka, Major Petra. A fiúk csapatában Horváth András, Parrag Zsombor, Hiller Gergely, Tóth Máté, Berta József, akik a tavaszi atlétikai megmérettetésen újra futnak.  (Szûcs Ivett, Doktor Nikoletta, Gölle Judit)

Név nélkül:  – Mi a kedvenc étele Rozsos Gábor tanárnak? – A kedvenc ételem a krumplis tészta kovászos uborkával. Természetesen  házilag gyúrt tojásos tésztából. A krumplis tészta tetejét tejföllel is meg szoktam vadítani.

Néhány 4/a-s kérdezi Szabó  Zoltánné igazgatót: – Szeretnénk az osztályban pintyet tartani. Van ennek akadálya?  – Abban az esetben tarthattok madarat, ha állatorvos igazolja, hogy az állat egészséges. Ezenkívül megoldjátok azt is, hogy hétvégékre és ünnepekre hazaszállítjátok. Nyolcadikosok kérdezik Szabó Zoltánné igazgatótól:– Mintegy két hónapja nem lehet a büfében poharas, azaz kimért üdítõt vásárolni. Szerintünk ennek betiltása nem volt túl jó ötlet. Nem kötelezhetnek arra bennünket, hogy vizet igyunk pohárból. Elképzelhetõ, hogy átgondolják ezt a döntést, s újra vásárolhatunk poharas üdítõt is? –A poharas üdítõ szállítása közben sokan nem ügyeltek az iskola tisztaságára, a poharakat nagyon ritkán dobtátok a szemetesbe. Ezenkívül órán a félig megivott üdítõt a padon hagytátok. Az egészséges folyadékfogyasztás nem tilos kulturált körülmények között. A poharas helyett fogyaszthattok dobozos, palackos üdítõt, teát, iskolateje!

Szalai Rudolf tanártól kérdezzük névtelenül: – Szólhatna minden reggel zene az iskolarádióban? – Nem, ugyanis több osztálynak van reggeli elfoglaltsága, zenei próbája. Lehetne minden tanórán halk zene? – Nem. A diákok nem tudnának összpontosítani, felkészülni a tanulásra.

Cser Anasztázia könyvajánlója Kate Wolf: Lassie Skóciában   Folytatódik kedvencünk, Lassie és Tom története. Legújabb kalandjaik Skóciába vezetnek. Tom egy hét csereüdülést nyer egy iskolai pályázaton. A repülõn Lassienek  feltûnik egy feketeruhás alak, aki késõbb a szomszéd ház körül fog ólálkodni. Tom és barátja vad nyomozásba kezd, nem is sejtve, hogy ezzel mekkora bonyodalmakba keverednek. Figyelmesen olvasd el!	Bence Krisztina 6.b Vadrózsa   Vadvirágok gyöngyszeme, Te gyönyörû kis rózsám, A sok-sok pipacs kelyhe Tégedet is buzdít már! Hol a patak tóba ér, Egy csodaszép fenyves áll. Ebben van egy vízesés, Ismerem minden zugát. Itt egy szép vadrózsa nõ.  Õ egy gyönge kis virág, De szépségét hó, esõ Megtörni nem képes már.  Itt ülök sok tavaszon E szép virágszál mellett, És sokat álmodozom A szomorkodás helyett. Itt eltûnik minden bú, S a valós világ helyett Csak a csöndes szellõ fú A kék ibolyák felett.	Zsifkó Andrea 4.b Cézár játszik   Volt egyszer egy kiskutyám,  Kedvencem neve Cézár volt ám! Szeret játszani macskával,  Még jobban a gazdájával. Összekap a szomszéd ebbel, Kibékülnek nagy örömmel. Megrágja a papucsokat, Megeszi a kolbászomat.
Bozsó Bibiána 5.b Micsoda nagy iskola Beléptem az iskolába, ámulva bámulva. Láttam a sok-sok termet, meg a gyerekeket. A tanárok sorra mentek a termekbe, Minden gondjukat, bajukat feledve. Vígan tartották az órákat, tudva, hogy mindezt a diákokért teszik. Igazgató néninek a sulival kapcsolatban csak azt tudom mondani: Így tovább! Jó suli ez! Csuda jó egy iskola, a kodályos iskola !		Hegedüs Veronika 5.b Karácsonyi kikelet Karácsonyi kikelet kelti a kopár kerteket. Kopár kertek Keljetek hát, Köszöntsétek Urunk Fiát! Kopár kertek kvártélyosa, Kéktollú kismadárka, Kiálts kett?t Ki-kasz, ki-kasz Köszönöm, hogy kitanítasz, Élni szép és élni jó!

Szabó Dorottya 4.b osztályos tanuló meséje

   Hol volt, hol nem volt, élt egyszer nagyon-nagyon régen egy kiskutya. Úgy hívták: Vakkancs. Ez a kiskutya egész nap csak játszott, hancúrozott barátaival. Ez volt a legkedveltebb szórakozása. Egyszer édesanyja, Perdita azt mondta neki:
- Kisfiam, Vakkancs! Gyere be egy kicsit, beszélni szeretnék veled! – Vakkancs bement, leült a párnácskájára, és Perditára figyelt, aki elkezdett neki mesélni a karácsonyról:
- Karácsonykor, amikor minden fehér, eljön a Jézuska, és egy óriási karácsonyfát és ajándékot hoz neked.
- Jaj, de jó! – kiáltotta Vakkancs. – És lehet kérni ajándékot? – kérdezte.
- Hát, ha írsz neki levelet, lehet, hogy azt hoz, amit kérsz. – Vakkancs leült az íróasztalához, ceruzát és papírt vett elõ és ezt írta:

Kedves Jézuska!
Engem Vakkancsnak hívnak. Kérek szépen tõled karácsonyra egy piros színû kutyatálat. Azért piros színût kérek, mert a piros a kedvenc színem, és olyan kevés piros színû tárgy van a szobámban, hogy néha már el is felejtem, hogy a piros a kedvenc színem. És azért kutyatálat kérek, mert a régi már olyan ütött-kopott, hogy már nem is látszik rajta a festék és a verebek is kinevetik , ha látják.

Köszönöm szépen.      Vakkancs

   A papírt betette egy borítékba, ráírta: Jézuskának! és postára adta.
Lefeküdt és elaludt. Reggel, mikor felébredt, az ágya mellett egy csomagot talált. Az volt ráírva: Jézuskától Vakkancsnak.  Kibontotta, és egy piros kutyatál volt benne, éppen olyan amilyet õ szeretett volna. Az oldalára még az is rá volt írva szép kerek fehér betûkkel: VAKKANCS. Így még el sem lehet téveszteni, gondolta Vakkancs nagy örömmel. Perditához futott és lelkendezve mutatta be neki a kutyatálat. Anyukája finom friss kutyaeledelt töltött bele és Vakkancs jó ízûen falatozni kezdett. Bekebelezte az ételt és már futott is barátaihoz. Épp kiért a kapun, amikor óriási pelyhekben hullani kezdett a hó.  Szaladt, bukdácsolt és nagyokat sikongatott boldogságában.
- Ez a legszebb karácsony a világon !- kiáltotta boldogan.